Jiang Rong könyve, a Farkastotem a hatvanas évek Kínájába, a Mongol határ közelébe repít minket, ahol megismerhetjük a farkasokat figyelő, kínai Csen Csent, és Bilgé apót, mongol mesterét. Csen Csent a kínai „kulturális forradalom” hatására több „tanult fiatal” barátjával a belső-mongóliai pusztába küldik tanulásra. Szüleik gyanús értelmiségiek, így nyilvánvaló, hogy rájuk fér némi „átnevelés” az egyszerű, nomád életmódot folytató pásztorok között. Az álnéven író Jiang Rong – akinek eredeti nevére (Lu Jiamin) csak jó néhány évvel a Farkastotem megjelenése után derült fény – közel hétszáz oldalra rúgó regénye részben önéletrajzi ihletésű, s egy év történetét mutatja be – leszámítva a harminc évvel később játszódó epilógus utolsó tíz oldalát. A Farkastotem egyfelől részletesen bemutatja a pusztai állattartás csínját-bínját, másfelől azonban kiemeli a belső-mongol puszta életének egy történelmileg nagyon jelentős pillanatát.