Figyelem! Az általad használt böngésző nem támogatott, így az oldalunk NEM működik, illetve nem jelenik meg TELJESKÖRŰEN! Segítségért kattints! Segítséget kérek!

A tudomány mai állása - Újra kell gondolni a Hold kialakulásának folyamatát

Műsorvezető: 2020. május 26. kedd, 09:56 Meghallgatva: 164 alkalommal

1. Újra kell gondolni a Hold kialakulásának folyamatát. Erre a következtetésre jutottak a japán kutatók azt követően, hogy feldolgozták a Kaguja holdszonda adatait. Felfedezték ugyanis, hogy a Hold a teljes felszínén szénionokat bocsát ki. Ez pedig kétségbe vonja a jelenlegi, az égitest kialakulásának elméletét. Ezt még az 1960-as és 70-es évek Hold-missziói után dolgozták ki, amikor kőzeteket hoztak vissza a Földre. A teória pedig azóta elfogadott lett. Eszerint egy nagyobb bolygó a fiatal Földnek ütközött és a világűrbe lövellő törmelékből formálódott ki lassan az égi kísérőnk. A holdkőzetek arra utalnak, hogy a két égitest összeütközése következtében hő keletkezett, ami miatt illékony szén párolog a Holdból. A friss kutatási eredmények viszont mást mutatnak. Azt hogy a Hold felszínében beágyazódott ősi szén van. A japán tudósok másfél évnyi munka után megállapították, hogy az égitest több szenet bocsát ki, mint azt eddig gondolták és többet, mint amennyi kívülről érkezhet a felszínére, például akkor, amikor meteoritok csapódnak a felszínébe. A kutatócsoport szerint a Holdnak megvannak a saját szénkészletei és szénkibocsátás nem egyenletes. A bazaltos síkságokon több kerül elő, mint például a hegyekben. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a síkvidékek fiatalabb anyagból tevődnek össze, így pedig a szénkibocsátásuk is nagyobb, hiszen rövidebb ideje néznek szembe a világűr hatásaival. Ezzel szemben a régebbi anyagból álló területeket több hatás érte már, így a szén nagy részét már elveszítették. A japán vizsgálatok szerint a Holdon nagy mennyiségben fordul elő az ősi szén a felszín alatt és az valószínűleg már az égitest kialakulása óta ott lehet. Azt azonban, hogy miként maradhatott meg a fiatal és nagyon forró Holdon, egyelőre nem lehet tudni. Mivel még most is van rajta illékony szén, az egyik magyarázat az lehet, hogy a Hold kialakulása során az eddig véltnél jóval alacsonyabb hőmérsékletek uralkodtak.


2. Összefüggést fedeztek fel magyar kutatók az alvó agy aktivitása és a kognitív leépülés között. Az ELTE Etológia Tanszékének munkatársai rájöttek, hogy amit korábban az emberek esetében a demencia megjelenésével hoztak összefüggésbe, az a kutyáknál is megfigyelhető. A vizsgálati eredmények szerint, ahogy az embereknél, úgy az ember legjobb barátjánál is az EEG-vel mérhető úgynevezett alvási orsók frekvenciája megnövekszik a kor előrehaladtával. Kubinyi Enikő, a Szenior Családi Kutya Program vezetője elmondta, feltételezésük - miszerint az orsók jellegzetességei összefüggenek a tanulási képességekkel - abból indult ki, hogy az idősebb kutyák rosszabbul tanulnak. Hozzátette, hogy ritmikus agyi aktivitás esetén, ha adott idő alatt több hullámú rezgések jelennek meg, vagyis magasabb a frekvencia, az aggodalomra adhat okot és akár az agy fokozott sejtpusztulását is jelezheti. A kiválasztott idős kutyákat, szám szerint 58-at az Etológia Tanszéken vizsgálták meg gazdáik jelenlétében. Első körben jutalomfalatokat kellett keresniük és arra voltak kíváncsiak a kutatók, hogy az állatok emlékeznek-e rá, az 5 rejtekhely közül melyikben van az étel. A második kísérlet már nehezebb volt. Ebben az állatoknak azt kellett megtanulniuk, hogy ha két ugyanolyan tányért tesznek eléjük, akkor a jutalomfalat mindig a jobb oldaliba van. Ezután a kutatók megcserélték az ennivaló helyét. Ezekből kiderült, hogy az idős kutyák az ilyen cserékhez már nehezen tudnak alkalmazkodni. Megviszgálták a kutyák alvás közbeni agyi aktivitását is, majd három hónappal később ismét elvégezték ezeket a kísérleteket. Megállapították, hogy az alvási orsóknak csak a frekvenciája jelezte a kutyák tanulásban nyújtott teljesítményét, ugyanakkor ez hosszú távon is megbízható eredményt hozott. Kis Anna, a családi kutyákon végzett EEG kutatások egyik alapítója közölte, az orsók frekvenciája azért nem változik hosszú távon sem, mert sem az új élmények, sem az új információk nincsenek rá hatással, nem úgy mint az orsók gyakoriságára. A tanulmány szerzői azt írják, érdemes a jelenséget alaposabban megvizsgálni, hogy megbízhatóbb eredményt kapjanak. A jelenlegi adatok szerint az alvási orsók frekvenciája a memóriával nem függ össze, csupán a tanulás teljesítményével. Kubinyi Enikő hozzátette, jelentős eredményt értek el, hiszen a Tudomány mai állása szerint korábban még nem sikerült bizonyítani az alvási orsón alapuló kognitív öregedést.


3. A növények is stresszelnek. Ha egy növényt valamilyen káros hatás ér, például kártevők, vagy valamilyen betegség támadja meg, reagál a helyzetre. Amerikai kutatók arra jöttek rá, hogy ezt a reakciót miként lehet érzékelni. A Massachusettsi Műszaki Egyetem munkatársai nanocsövekből álló érzékelőket készítettek, melyeket a növények leveleibe ültettek. Ezek pedig kimutatják, hogy bizonyos hatásokra a növények milyen választ adnak. Hasonlóan az emberi agyhoz, ahol idegsejtek elektromos impulzusokat továbbítanak, a növények hidrogén-peroxid termelésével adnak vészjelzéseket. Ezek a jelzőhullámok pedig arra serkentik a levélsejteket, hogy másodlagos metabolitoknak nevezett molekulákat termeljenek. Ezek egyrészt segítenek a sérülések helyreállításában, másrészt elriasztják a rovarokat. A levelekbe ágyazott nanocsövekkel megvizsgálható, hogy a növények hogyan reagálnak a károsodásokra, kórokozókra. Az eredmények szerint ráadásul az eddig vizsgált nyolc növényfaj különböző mértékű választ adott a behatásokra. Az amerikai kutatók szerint az eredmények jól mutatják, hogy a növények belső kommunikációja rendkívül kifinomult, a parányi szenzornak köszönhetően pedig ezeket valós időben lehet megfigyelni, amihez még csak drága, bonyolult számítógépek sem kellenek. Akár egy okostelefonokra fejlesztendő alkalmazás is megmutathatja a növények aktuális stresszszintjét. Ez a megoldás így nagyon hasznos lehet a mezőgazdaságban, ahol a szakemberek nyomon követhetik a növények állapotát és egyedi, számukra kifejlesztett stratégiákat dolgozhatnak ki a növényvédelemben.


4. Még mindig tartogat újdonságokat a Hold. A Berni Egyetem bejelentette, hogy új hegyvonulatokat fedeztek fel a Hold Föld felé néző oldalán. A képződmény geológiája pedig arra utal, hogy az égi kísérőnk még mindig tektonikailag aktív. A kutatók a NASA egyik holdszondájának adatait elemezték és több hegygerincen is a felszínre került alapkőzeteket figyeltek meg. Szerintük ez bizonyíték lehet arra, hogy nem túl régen a Hold felszínét tektonikai aktivitás szabdalta. Ezt pedig azzal támasztják alá, hogy az égitest felszínére csupasz alapkőzet csak nagyon ritkán kerül. Felidézték, hogy a Hold felszínének legnagyobb részét a regolit borítja. Ez a porszerű kőzet akkor alakul ki, amikor meteoritok és más égitestek csapódnak a Holdba. Viszont a most felfedezett új területeken nincs regolit, ami azt jelentheti, hogy még fiatal részekről lehet szó. A tanulmány szerzői feltételezik, hogy a hegyhátak helyenként még mindig felfelé nyomulnak és ennek a mozgásnak a hatására hasadékok, üregek jönnek létre a regoliton és így az alapkőzet a felszínre kerülhet. Hozzátették, hogy a majdani expedíciók számára ezek a most felfedezett és az ezekhez hasonló helyek nagy jelentőségűek lesznek, ugyanis sok új információt lehet majd megtudni ezek segítségével a Holdról.


5. A jég és a fák elemzésével derült ki, hogy igaz, amit 910 évvel ezelőtt írtak le. Az óangol nyelven írt kéziratokban az áll, hogy 1110. május 5-én bár derült volt az ég, a Hold elsötétült és feketévé változott. Pedig a teljes holdfogyatkozást jellemzően pirosas színt kölcsönöz a Holdnak. A kutatók eddig nem tudták pontosan megmondani, hogy ezt a különön jelenséget mi okozhatta, de arra is gyanakodtak, hogy a középkorban csak kitalálták ezta történetet. Mint kiderült, nem így volt. A kutatók ehhez jégfuratokat és fákat vizsgáltak meg alaposan és kiderült, hogy a 12. század elején rendkívül erős vulkánkitörések voltak, amelyek még a Napot és így értelemszerűen a Holdat is elhomályosították. A Genfi Egyetem kutatói azt írják, hogy a vulkánkitöréskor keletkező kéntartalmú gázok reagáltak a levegővel és szulfátok jöttek létre. Ezekből mikroszkopikus cseppek alakultak ki, amelyek a parányi szemcseméretű vulkáni hamuval együtt évekig a légkörben maradtak. Végül leülepedtek és a jégbe záródtak. A svájci kutatók a Grönlandról és az Antarktiszról származó jégfuratokat vizsgáltak meg. A grönladi furatokban kiugróan magas szulfátkoncentrációt az 1108 és 1113 között keletkező jégrétegben fedeztek fel, míg a déli-sarki jégmintákban ezt az 1109-es év jegében azonosították. A feltételezések szerint a szulfáttartalom azért volt nagyobb ezekben az időkben, mert 1108-ban volt egy nagy vulkánkitörés. Mivel a jégelemzés nem mindig hoz egyértelmű eredményt, ezért úgy döntöttek, hogy megvizsgálják a fák évgyűrűit is. A gyűrűk vastagságának mérése a hőmérsékletre enged következtetni, ugyanis a fák a hidegebb években vékonyabb évgyűrűket növesztenek. Észak-amerikai, ázsiai és európai fákat is megvizsgáltak és kiderült, hogy az 1109-es év hidegebb volt az átlagosnál. Ezt pedig a Japánban lévő Aszama-vulkán 1108-as kitörése okozta. A kutatók szerint viszont nem valószínű, hogy a szulfát átjutott az Egyenlítőn, ami pedig nyitva hagyja azt a kérdést, hogy mi okozhatta az antarktiszi jégfuratok magas szulfáttartalmát. A svájci szakemberek szerint még legalább egy, vagy akár több vulkán is kitört ugyanabban az időben a déli féltekén, de ennek sem a helyét, sem a pontos idejét egyelőre nem tudják megmondani.


6. Egy osztrák fejlesztés forradalmasíthatja a radarokat. A fizikusok ugyanis megalkottak egy új prototípust, mely a távoli objektumok érzékeléséhez, azonosításához a kvantum-összefonódást használja fel. Azt írják róla, hogy a hagyományos radarokhoz képest a kvantumradar sokkal résztelesebb képet ad és a jövőben, jelentős hatással lehet az orvosbiológiára és a biztonsági iparágra. Az osztrák tudósok beszámolói szerint a kvantum-összefonódás egy olyan fizikai jelenség, amikor két részecske összekapcsolódik, megosztják egymással fizikai tulajdonságaikat még akkor is, ha távol kerülnek egymástól. A most bemutatott újtípusú detektálási technológia olyan mikrohullámú fotonokat használ fel, melyek a kvantum-összefonódás állapotában vannak. Ezeket jel- és nyugalmi-állapotú fotonoknak nevezték el és a rendszer úgy működik, hogy a jel-fotonokat a felé az objektum felé irányítják, melyet meg akarnak vizsgálni. Eközben a nyugalmi-fotonokat elszigetelten, mindenféle zavaró behatás nélkül tartják és figyelik. Amikor a jel-fotonok visszaverődnek, megszakad az összefonódás a nyugalmi-fotonokkal, de kevéske kapcsolat még marad, amely mintát hoz létre a célobjektumról. A kutatók elmondták, hogy ez a radar még olyan környezetben is képes működni és tárgyakat érzékelni, ahol a hagyományos radarrendszerek csődöt mondanak. A tanulmány szerint az új technológia nagy előnye épp abban rejlik, még ott is alkalmazható, ahol a hagyományos radarok nem tudják megkülönböztetni a cél objektum által visszavert jeleket a természetben jelen lévő háttérsugárzástól. Hangsúlyozták ugyanakkor, hogy jelenleg még csak prototípusról van szó és ahhoz, hogy ezt a radart a gyakorlatban is lehessen alkalmazni, tapasztalt villamosmérnökökre lesz szükség.

7. Láthatatlan erőtérrel védenék meg a repülőgépeket a villámcsapásoktól. Erre nagyobb szükség van, mint gondolnánk, hiszen egy repülőt évente átlagosan egy villámcsapás ér. Ennek pedig maguk a járművek az előidézői, hiszen a felszínt borító hegyes és éles szerkezeti elemeken felgyülemlik a töltés, ami kisülést idéz elő. Bár a villámok nem jelentenek veszélyt a repülők utasaira, de a gépek jelentős károsodást szenvedhetnek el. Éppen ezért az a szabály, hogy ha egy repülőbe belecsap a villám, akkor annak a lehető leghamarabb le kell szállnia. Azon túl, hogy a műszerek és az eszközök károsodhatnak, a kényszerű landolás jelentős időkiesést is okoz. A repülők esetében az is növeli a gondot, hogy nagy sebességgel haladnak, így a villámok nem egy pontban érik azokat, hanem egy hosszú sávban. Erre a problémára keresnek és úgy tűnik találtak is megoldást amerikai kutatók. A Massachusetts-i Műszaki Egyetem munkatársai szerint a gép töltésmennyiségének csökkentése lehet a kulcs. Kidolgoztak egy elméletet, mely szerint olyan érzékelőket helyeznek el a gép testén, amelyek képesek mérni a környező elektromos térben a villámcsapások előtti előkisülés kialakulását. Ha ezt érzékelik, egy másik szerkezet a géptestet megfelelő irányú töltéssel árasztja el. A kutatók számításai szerint ezzel a megoldással a repülőket gyakorlatilag láthatatlanná lehet tenni a villámok számára, mindezt ráadásul úgy, hogy az ellensúlyozó feltöltéshez kevesebb energiára van szükség, mint egy villanykörte működéséhez. Azt is kiszámolták, hogy mekkora energia kellene ahhoz, hogy az ellentétes irányú töltéssel rendelkező repülőt mégis villámcsapás érje. Arra jutottak, hogy ehhez 50 százalékkal nagyobb légköri térerősség kellene, vagyis a jövőben szinte majdnem teljesen kiküszöbölhetőek lennének az ilyen esetek. Az elméletet a gyakorlatban is kipróbálták, de csak egy modellen. Egy elektromos teret létrehozó kamrában helyeztek el egy 1 méteres repülőmodellt, vagyis mondhatni, létrehoztak egy mesterséges zivatarfelhőt, hogy teszteljék a számításaikat. A gyakorlat pedig igazolta a tudósok munkáját. Kiderült, hogy a villámcsapások tényleg az előkisülés miatt érik el a repülőt és azt is bizonyították, hogy az ellentétes töltéssel ellátott gép felszínén nem tudott létrejönni az előkisülés, így pedig a villámcsapás is elmaradt. Az amerikai szakemberek szerint, ha nagyban, valódi repülőkön is alkalmaznák az általuk leírt és kipróbált töltésirányítást és így nem érné villámcsapás, valamint ennek következtében károsodás a repülőket, azzal éves szinten dollármilliárdokat lehetne megspórolni.


8. Jobban láthatnak a jövőben az önvezető autók. Egy amerikai cég, mely autonóm járművek érzékelőrendszerét fejleszti, olyan újítással állt elő, amely megkönnyítheti, hogy az ilyen autókat az eddigieknél nagyobb darabszámban gyártsák. A kocsira szerelhető érzékelőkből álló rendszer madártávlatból ad képet a jármű környezetéről, így a többi járműről és a gyalogosokról is. Ezzel pedig jelentős segítséget ad az önvezető autó városi közlekedéséhez. A kamerák 360 fokos látómezőt biztosítanak, emellett pedig több mint 500 méterre is ellátnak, vagyis ilyen távolságból is képesek azonosítani akár a gyalogosokat, akár a közlekedési táblákat, de még azt is, ha pár száz méterrel távolabb egy parkoló autónak kinyítják az ajtaját, vagy ha valamilyen, a közlekedésbiztonságot veszélyeztető szemét kerül az úttestre. Az új szenzorcsomag részét képezik az autó oldalára szánt érzékelők is, melyek lényegesen megkönnyítik az önvezető kocsinak, hogy átjusson a legszűkebb helyeken, emellett a dombos területeken az esetleges holtteret is képesek lefedni. Az oldalsó szenzorok, kamerák másik nagy előnye, hogy alaposan leegyszerűsítik a teherautók, kamionok megelőzését, hiszen ezek segítségével képes felmérni a jármű minimális sávváltás nélkül is, hogy biztonságos-e az előrehaladás. Az amerikai cég ötödik generációs rendszere a korábbiaknál jóval egyszerűbb kialakítású, ennek köszönhetően pedig olcsóbb is, aminek eredményeként könnyebben kivitelezhető annak ipari méretekben történő gyártása.


9. Forradalmasíthatják az elektromos autók töltését. Jelenleg az árammal hajtott kocsikat akkor lehet feltölteni, ha kábellel csatlakoztatják egy töltőoszlophoz, vagy a hálózathoz. A Stanford Egyetem szakemberei azonban kidolgozták a vezeték nélküli töltést. Mindezt mozgó járművek esetében. Ha a töltés vezeték nélküli lenne, de ugyanúgy meg kellene vele állni egy kijelölt helyen, ahol az áramot vételezheti, akkor az lényegében nem lenne nagy előrelépés. A mérnökök azonban megalkották a vezeték nélküli, menet közbeni töltés lehetőségét. Először három évvel ezelőtt sikerült létrehozniuk olyan töltőt, amely mozgó eszközt is képes volt árammal megtankolni, de a kezdeti próbálkozások még nem voltak kellően kifinomultak ahhoz, hogy a laboratórium falain kívül is haszosítani lehessen. A hatékonyság ugyanis akkor még nem volt megfelelő. A vezeték nélküli töltés úgy működik, hogy az adó létrehoz egy mágneses mezőt, mely olyan frekvencián oszcillál, amely vevőegység tekercseiben rezonáns vibrációt eredményez. Ha viszont a két egység elmozdul egymáshoz képest, akkor a frekvencia megváltozik. A Stanfordon három éve sikerült ezt az akadályt leküzdeni úgy, hogy a rendszerbe beépítettek egy erősítőt és egy visszacsatoló ellenállást. Az áttörés tehát megtörtént, de nem volt energiahatékony, az erősítő ugyanis az áram nagy részét felhasználta és az energiának csak 10 százalékát volt képes továbbítani. Most újabb mérföldkőhöz érkeztek a kutatók. Az erősítőt lecserélték, majd éveken keresztül dolgoztak a pontos beállításokon, de végül sikerült megemelni a hatékonyságot a kezdeti 10 százalékról 92 százalékra. Tanulmányukban azt írják, hogy ennek a technológiának köszönhetően a jövőben az elektromos autókat megállás nélkül, akár az autópályán menet közben is lehet majd tölteni. Ehhez az kell, hogy a töltőket beépítsék az úttestbe, az autókat pedig felkészítsék az így érkező áram fogadására. A kutatásban résztvevő villamosmérnök azt mondta, a gyárakban, vagy a raktárépületekben dolgozó önjáró robotokat már a közeljövőben lehetne így tölteni, ami azt eredményezné, hogy ezek az eszközök szinte megállás nélkül dolgozhatnának. A robotok újratöltését ráadásul már most képes ellátni a rendszer.


10. Az igazi gépzenét a számítógép készíti emberi segítség nélkül. Az egyik mesterségesintelligencia-fejlesztéssel foglalkozó cég olyan mesterséges intelligenciát fejlesztett, amely képes slágereket készíteni különböző stílusokban és zenei műfajokban. Ezekhez pedig még az énekszólamhoz hasonló hangzást is előállít. Az alkalmazás egyszerűen működik, mindössze le kell játszani azt a zenét, amihez hasonlót szeretnénk kapni. Ehhez elegendő egyébként az is, ha meghatározzuk a műfajt, az előadót, vagy a dalszöveget és a program elkészíti az eredeti zenéhez hasonlót dalt. A cég mesterséges intelligenciája készített már zenét Katie Perry és Elvis Presley dalai alapján is. Ahhoz, hogy az MI létrehozzon egy mesterséges dalt, elég ha néhány másodpercet hall az eredeti számból és elkészíti annak folytatását. A mérnökök azt mondják, hogy a számítógép sokkal egyszerűbben tud klasszikus zenét készíteni, mint például popdalokat, mivel azok ritmusképlete és dallama is szabályosabb és könnyebben meghatározható matematikai eszközökkel. A dalszerkesztő program megalkotásához 1,2 millió popdalt elemzett a gép és visszatérő dallamokat, elemeket keresett, amelyek meghatározzák a műfajokat, vagy az előadókat.


11. Új atomot hoztak létre az Európai Nukleáris Kutatási Szervezetben, a CERN-ben. Az ASACUSA együttműködés kutatói az új, egzotikusnak nevezett, mezont tartalmazó pionos héliumot nemcsak létrehozták, hanem tanulmányozták is a Zürich közelében lévő Paul Scherrer Intézetben. Ennek az atomnak a létezését már korábban felvetették, de egészen idáig nem sikerült igazolni. Az úgynevezett antianyaggyár egyik kísérlete az ASACUSA nevű nemzetközi együttműködés, melyben egy magyar csoport is részt vett. Ennek keretében elsőként fedezték fel lézerspektroszkópia segítségével, hogy a töltésük előjelén kívül a protonnak és az antiprotonnak valamennyi tulajdonsága hihetetlenül pontosan egyezik, írta Horváth Dezső Széchenyi-díjas professzor, aki évekig dolgozott a kísérleten. Az összesen 20 évig tartó mérést egy nagyon hosszú élettartamú egzotikus atomon végezték el. Ez hélium atommagból, elektronból és antiprotonból áll. Vagyis a hélium egyik elektronját negatív töltésű antiprotonra cserélték. A két évtizedik tartó és folyamatosan fejlesztett kísérletben az antiprotont stabil és bomlékony állapotok között léptették közel az abszolút nulla hőmérséklethez és végül elérték a legvégső pontosságot. A tudósok azon kezdtek dolgozni, hogy sikerülhet-e előállítani olyan új egzotikus atomot negatív pi-mezonok, pionok segítségével, amely hasonlít az antiprotonos héliumhoz. A Zürich közelében lévő központban végzett kísérletek célja az volt, hogy csakúgy mint az antiprotont, a pion tomegét is minden korábbinál pontosabban tudják megmérni. A pion élettartama viszont rövid. Kidolgoztak egy eljárást, mely során a negatív pionokat az abszolút nulla hőmérséklet közeléig hűtött szuperfolyékon héliumba vezették. A vizsgálatban megfigyelték, hogy a piont egy bizonyos frekvenciánál a hélium-atommag elnyelte, az atommagot pedig a maghasadáshoz hasonlóan kisebb részekre bontotta. A kutatók pontosítani szeretnék a pion tömegének meghatározását és úgy számolják, hogy a jelenlegi pontosságot százszorosára tudják növelni. Ha ez sikerülne, azzal érzékenyen lehetne ellenőrizni a részecskefizika elméletét.

12. Minden korábbinál valósághűbb lehet a virtuális valóság. A VR-szemüvegek olyan érzést keltenek a felhasználóban, mintha valóban abban a térben lenne, amit néz. Ezek az eszközök átverik az agyat és még egy szoba közepén egy fotelben ülve is elhiteti, hogy az ember tényleg egy hullámvasúton van. Ezt az élményt fokozzák amerikai tudósok úgy, hogy a felhasználót még inkább behúzzák a virtuális valóságba. A tárgyakat ugyanis az új fejlesztésnek köszönhetően meg lehet tapintani. Ezt úgy érték el, hogy a tesztalanyok kezeire, ujjaira köteleket rögzítettek. Ezeket egy hátizsákban lévő szerkezethet építették. Ha a virtuális térben valamit megérintünk, akkor a kötelek feszessé válnak így szimulálva az érintést. A Carnegie Mellon Egyetem Ember-Számítógép Interakció Intézetének munkatársa elmondta, ahhoz, hogy a virtuális tér még élethűbb legyen, kulcsfontosságú, hogy ne csak látni és hallani, hanem tapintani is lehessen az objektumokat. A projekt egyik munkatársa elmondta, hogy hasonló megoldások, próbálkozások már korábban is léteztek, de azok esetében motorokat használnak, amik sok energiát emésztenek fel, drágák és még nehezek is, így az alkalmazási területük is szűk. Az amerikai mérnökök köteles verziója azért számít nagy újdonságnak, mert különösen könnyű anyagokat használtak fel és a készülék súlya alig több mint negyed kiló, elfér egy hátizsákban és ha nagy mennyiségben gyártanák, akkor még olcsó is lenne. Így pedig a felhasználási terület is széles lenne. Ezek között példaként említették, hogy a számítógépes játékokban az élményt tovább fokozhatná, ha valóban meg lehetne érinteni a virtuális valóságban létrehozott tárgyakat. A kutatók szerint ugyanakkor új értelmet nyerhetnek a virtuális múzeumok, ahol a szobrokat végig lehetne tapintani, illetve a virtuális bútorboltokban is hasznos lenne, ha a kiszemelt bútort meg lehetne fogni anélkül, hogy kimozdulnánk a lakásból.

13. A szem öntisztulását tanulmányozta egy nemzetközi kutatócsoport. Az már régóta ismert, hogy az agyunk alvás közben - mondjuk így - tisztítja meg magát a fölösleges anyagoktól, melyek ha felhalmozódnának, akkor komoly egészségügyi problémákat okozhatnának. Egy kutatócsoport arra volt kíváncsi, hogy a szemben is lejátszódnak-e hasonló folyamatok, melyekkel a szennyeződésektől, de nem a kosztól, hanem a fölöslegessé vált fehérjéktől, illetve a hasonló anyagoktól válik meg. A kísérletben patkányok szemét vizsgálták meg fluoreszkáló anyaggal megjelölt béta-amiloidok segítségével és azt figyelték, hogy ezek az anyagok milyen utat járnak be az állatok szemében. Mint kiderült, az amiloidok a látóidegen keresztül eljutottak a nyaki nyirokcsomókba, amelyet a szervezet takarítóiként is szoktak emlegetni. A kutatók azt írják, hogy míg az agy alvás közben végzi el a káros anyagok kisöprését, addig a szem ezt az írisz mozgásakor hajtja végre. Ilyenkor megváltoznak a féynviszonyok és a szem reagál rájuk. A nemzetközi kutatócsoport által jegyzett tanulmányban azt írják, az embere és a patkányok szeme szerkezetileg nagyon hasonlít egymásra, ezért feltételezhető, hogy nálunk is hasonlóan megy végbe ez a folyamat. Hozzátették, hogy ennek köszönhetően megérthetnek olyan betegségeket is, mint például a glaukóma, amit akár a szem hulladékkiürítési rendszerének hibája is előidézhet.

14. Újabb mérföldkőhöz érkezett az óceánkutatás. A történelem során először egy önjáró, a mesterséges intelligencia által irányított merülőeszköz elérte a Föld legmélyebb pontját, a Mariana-árok alját. Bár korábban már lemerült a Mariana-árokba két automata, egy japán és egy amerikai kutatóeszköz, de azokat a felszínről irányították. Az oroszországi Perspektivikus Kutatások Alapja nevű szervezet által készített eszközt viszont teljes egészében a mesterséges intelligencia irányította. A szerkezet május 8-án landolt az árok fenekén és a műszerei 10 028 méteres mélységet jeleztek. Ilyen mélyen a tengerszint alatt a nyomás meghaladja az 1000 atmoszférát. A szerkezet három órán keresztül dacolt a hatalmas nyomással és közben mintát vett a tengeraljzatból, valamint tudományos méréseket végzett. A fejlesztők elmondták, hogy az eszköz összes műszere kifogástalanul működött a merülés ideje alatt. A szakemberek szerint ez a mesterséges intelligencia által irányított merülőeszköz új lehetőségeket teremt arra, hogy a még felfedezetlennek tartott mélytengeri környezetet kutassák. Az MI ugyanis képes rá, hogy emberi segítség nélkül kikerülje az akadályokat, vagy épp megtalálja a kijáratot egy zárt térből, emellett bonyolult manővereket tud végrehajtani és intellektuális kutatásokat is végez teljesen egydül. A Csendes-óceán nyugati medencéjében lévő, Japántól délre elterülő Mariana-árok 2542 kilométer hosszú, az átlagos szélessége 160 kilométer, a legmélyebb része pedig a Challenger-szakadék, ami 11 034 méteres mélységével a Föld legmélyebb pontja. Vagyis, ha csak a magasságot nézzük, akkor a Föld legmagasabb hegye, a 8848 méter magas Mount Everest eltűnne benne. A Mariana-árok mélyén egyébként már járt ember. Elsőként Jacques Piccard svájci mérnök és oceanográfus, Don Walsh, az amerikai haditengerészet hadnagya társaságában érte el bolygónk legmélyebb pontját. Ez 1960. január 23-án történt. Érdekesség, hogy 1969 és 1972 között a Holdon 12 ember is járt, de arra, hogy újra ember merészkedjen a Mariana-árokba, az első merülés után még 52 évet kellett várni. A sorban a harmadik, aki lejutott a rettentő mélységbe 2012. március 26-án James Cameron filmrendező és felfedező volt.
 

Adás hallgatása