Figyelem! Az általad használt böngésző nem támogatott, így az oldalunk NEM működik, illetve nem jelenik meg TELJESKÖRŰEN! Segítségért kattints! Segítséget kérek!

Tudomány mai állása - Sokkal mélyebbre képes lemerülni a füles polip, mint eddig vélték

Műsorvezető: 2020. június 16. kedd, 10:48 Meghallgatva: 550 alkalommal

Most már biztos, hogy Föld-szerű bolygót találtak a legközelebbi csillagnál. A Naphoz legközelebb lévő csillag az alig több mint 4 fényévre lévő Proxima Centauri. A csillagászok 2016-ban figyelték meg a vörös törpe körül keringő Proxima b-t a Chilében lévő La Silla Csillagvizsgálóra szerelt nagypontosságú színképelemző berendezés segítségével. Már akkor is úgy vélték, hogy ez a bolygó nagyon hasonlít a Földre, most azonban ez megerősítést nyert, egyúttal kiderült, hogy ez az egyik legkülönlegesebb bolygó a Naprendszer szomszédjában, mondta a Proxima b-ről készült tanulmány vezető szerzője. Az égitest alig nagyobb, mint a Föld, tömege 1,17 Földével azonos és a tőlünk 4,2 fényévre lévő központi csillagát 11,2 nap alatt kerüli meg. Felfedezése után a csillagászok egy sokkal fejlettebb, az úgynevezett ESPRESSO spektrográffal is elemezték a Proxima b-t és az ezzel szerzett új adatok erősítették meg a létezését. A bolygó a csillaga lakhatósági zónájában kering, vagyis nem lehet kizárni, hogy folyékony víz van a felszínén, ugyanakkor a Proxima Centauri egy vörös törpe, így pedig rendkívül erős kitörések keletkeznek rajta. A kutatók most azt próbálják kideríteni, hogy a bolygó rendelkezik-e olyan légkörrel, amely képes lenne megvédeni az esetleges életformákat a csillag káros sugaraitól. Ezt majd a következő generációs, RISTRETTO-nak nevezett spektrográffal tanulmányozhatják.

Évek óta nem látott méretű kitörést produkált a Nap. Az elmúlt időszakban szokatlanul inaktívnak bizonyult, de május 29-én, 2017 óta nem látott erősségű flerjelenséget rögzített a NASA napfigyelő műholdja. A fler olyan, néhány perces heves robbanás, amely a Nap felszínén, vagy a felett jön létre és ezek abból az energiából táplálkozhatnak, ami az ellentétes polaritású mágneses terek találkozásakor szabadul fel. A kitöréskor több millió tonnányi anyag hagyhatja el a Napot nagy, körülbelül 1000 kilométeres másodpercenkénti sebességgel. A flereknek három típusát különböztetik meg a csillagászok a leggyengébbtől a legerősebbig. A legkisebbeket C-vel, a közepes erősségűeket M-mel, míg a legerősebb flereket X-szel jelölik. A május 29-én megfigyelt napkitörés az M, vagyis a közepes kategóriába tartozott, de még így is tízszer erősebb volt, mint egy C-s kitörés. A beszámolók szerint a kitörés hullámai nem a Föld felé haladtak, de ha eltalálták volna a bolygónkat, akkor a poláris régióknál időszakos rádiózavart okozhattak volna. A csillagászok szerint most arra lehet számítani, hogy ismét aktívabb lesz a naptevékenység, hiszen a megfigyelések arról tanúskodnak, hogy a 24. szoláris ciklus végén jár a Nap, ami után egy aktívabb szakasz következik.

Sikeres volt a történelmi űrmisszió legkritikusabb művelete. A Crew Dragon űrkapszula könnyedén csatlakozott a Nemzetközi Űrállomáshoz. A SpaceX Demo-2 névre keresztelt küldetése május 30-án indult és az űrhajó fedélzetén két tapasztalt asztronauta foglalt helyet, akik a tervek szerint 4 hónapig dolgoznak majd a Nemzetközi Űrállomáson a már ott lévő háromfős legénységgel együtt. A két új űrhajós a dokkolás után bejelentette, hogy Endeavour-nek, magyarra fordítva Törekvésnek nevezték el az űrhajót. Ezt egyrészt azzal a törekvéssel magyarázták, ami a NASA-t, a SpaceX-et és az Egyesült Államokat 2011, vagyis a Shuttle program óta jellemzi. A névválasztás másik oka pedig, hogy mindketten az Endeavour űrsiklón repültek első alkalommal a világűrbe. Ez az űrjármű volt az ötödik és azóta is az utolsó amerikai űrrepülőgép, amelyet a Challenger helyettesítésére építettek. Az Endeavour utolsó küldetése 2011 júniusában volt. A NASA és a SpaceX közös küldetése azért számít történelminek, mivel az elmúlt 9 évben az Egyesült Államokból nem indultak asztronauták a Nemzetközi Űrállomásra, ráadásul most először fordult elő, hogy ezt egy magáncég űrhajóján tették meg.

Tovább bővítették a Starlink hálózatot. A Föld körül keringő műholdhálózathoz további 60 eszközt bocsátott fel a SpaceX magyar idő szerint június 4-én hajnalban. A mostani volt a nyolcadik misszió, vagyis már összesen 480 Starlink-műholdat állítottak pályára. Bár ez is soknak tűnhet, valójában ez a szám csak egy töredéke a végleges mennyiségnek. A tervek szerint ugyanis 12 ezer műhold veszi majd körül a Földet és ezek ingyenes internetet biztosítanak azokon a helyeken is, ahol más módon nem lehet a világhálóra csatlakozni. Ennek viszont nem örülnek a csillagászok, hiszen a rendezett sorokban, vonatszerűen haladó műholdak visszaverik a napfényt és ezáltal olyan fényszennyezést okoznak az éjszakai égbolton, ami nagyon zavarja a világűr megfigyelését. Annak érdekében, hogy megfeleljenek az elvárásoknak, megpróbálják csökkenteni a szerkezetek fényességét, hogy azokat kevésbé lehessen látni a Földről. Az újítást most először élesben is kipróbálják. Az újonnan felbocsátott 60 műhold közül ugyanis az egyiket olyan technológiával látták el, amely megakadályozza, hogy csillogjon. A csillagászok szerint bár a Starlink-hálózat műholdjai jelenleg még nem jelentenek nagyon nagy gondot a kozmosz megfigyelése közben, de ahogy szaporodnak a Föld körül keringő eszközök, úgy növekszik a probléma is. Érdekesség a június 4-i misszió apropóján, hogy a műholdakat ugyanaz a Falcon 9 típusú rakéta vitte fel a világűrbe, amelyiket a Crew Dragon űrkapszula indításához is felhasználtak a megelőző héten. A rakéta mindkét küldetést hibátlanul teljesítette.

A Marsnak is lehetett gyűrűje. A SETI Intézet munkatársai szerint bizonyítékot találhattak arra, amit már eddig is sejtettek a csillagászok. A Mars legkisebb holdja, a Deimosz a bolygó egyenlítőjéhez viszonyított enyhe dőlésszöge azt jelentheti, hogy a természetes pozíciójából egy korábbi törmelékgyűrű kilökte. Bár az emberek többségének a Szaturnusz és annak gyűrűi jutnak eszébe, ha gyűrűs bolygókról van szó, pedig az, hogy egy bolygó körül törmelék legyen egyáltalán nem ritka. Gyűrűje ugyanis van a Jupiternek, az Uránusznak és a Neptunusznak is. Azt pedig, hogy a Marsnak is lehetett, először 2017-ben vetették fel. Akkor a vörös bolygó nagyobbik holdját a Phoboszt tanulmányozták. Az akkori feltételezés szerint ez úgy jöhetett létre, hogy egy aszteroida a Marsba csapódott, majd a kilövellő törmelék először gyűrűt képzett a bolygó körül, végül kialakult belőle a hold. A Phobosz évente 1,8 centiméterrel kerül közelebb a Marshoz, vagyis valamikor a távoli jövőben annyira megközelíti, hogy annak árapály-erői darabokra törik az égitestet. A maradványokból előbb egy törmelékgyűrű keletkezne, majd abból kialakulna egy újabb hold. A SETI munkatársai azon az állásponton vannak, hogy ez a folyamat akár már többször is lejátszódhatott, és ezt az elméletet erősítik meg a kisebbik holddal, a Deimosszal összefüggő vizsgálatok. A nagyobb Phobosz ugyanis képes lehetett annyira meglökni a Demimoszt, hogy annak dőlésszöge csekély mértékben ugyan, de megváltozzon. Jelenleg ez a dőlésszög a Mars egyenlítőjéhez képest 1,8 fokos. Ezzel az elmélettel pedig azt is kizárták, hogy a kisebbik holdat egy aszteroida mozdította el a helyéről.

Minden korábbinál nagyobb rádióteleszkóp kutat az univerzumban a Földön kívüli élet után. Kína délnyugati részén építették meg a hatalmas, 500 méter átmérőjű szerkezetet, melyen jelenleg az utolsó simításokat végzik. A világ legnagyobb, egytányéros űrteleszkópja sokkal pontosabb, mint a világ más részein található rádióteleszkópok. Bár az eszközt már bekapcsolták és tesztelik, de várhatóan majd csak szeptembertől kezdik használni a csillagászok idegen élet kutatására. A szakemberek szerint már most is tudnak olyan érdekes jelekről, amelyek földönkívüliektől érkezhetnek, de azt mondják, ez nem valószínű. Szerintük ezek nem intelligens életformára utalnak, hanem többnyire pulzárokból, esetleg távoli rádiókitörésekből származhatnak. Az óriási rádióteleszkóppal dolgozó vezető tudós azt mondta, úgy kell felhasználni az eszközt a földönkívüli élet utáni kutatásra, hogy ezzel a munkával ne hátráltassák az egyéb tudományos munkákat.

Egyre közelebb kerül az újabb Holdra lépés. Ebben pedig jelentős szerepe van a franciaországi Airbus-nak. Ezt a céget bízta meg ugyanis az Európai Űrügynökség, hogy megépítse az amerikai Orion űrkapszula harmadik kiszolgáló modulját. Ezt használják majd arra, hogy az Artemis III küldetés keretében ismét űrhajósok lépjenek a Hold felszínére. Az Orion első tesztrepülésére már nem kell sokat várni, az a tervek szerint 2021-ben lesz, de egyelőre még személyzet nélkül. Ezt követően bonyolítják le az Artemis II névre keresztelt missziót. Ebben már a Holdat célozzák meg, de az űrhajóval utazó asztronauták még nem landolnak majd, csupán megkerülik azt és visszatérnek a Földre. Az űrhajósok számára a tiszta vizet és a levegőt, valamint a hajtóanyagot és a szükséges energiát is az Európai Kiszolgáló Modul biztosítja majd. A gyártó az első kiszolgáló modult még 2018 novemberében leszállította az amerikai űrügynökségnek és azt azóta már egybeépítették a személyzeti modullal. Az Airbus jelenleg a második modulon dolgozik és a tervek szerint ezt jövőre az év első felében kapja meg a NASA. A francia cég közelmúltbeli közleményében azt írta, a modulok kidolgozásánál és megépítésénél azokat a tapasztalataikat is felhasználták, melyeket az Európai Űrügynökség automatizált szállítójárművének építése közben szereztek. Ez az egység eszközöket, alkatrészeket, élelmiszert és vizet is feljuttatott már a Nemzetközi Űrállomásra. Hozzátették, hogy az Európai Kiszolgáló Modul 13 tonnás és ez felel majd az Orion űrhajó legfőbb meghajtórendszeréért és feladatai közé tartozik majd a keringési manőverezés, illetve a helyzetvezérlés irányítása is. Mindemellett ez látja el az űrhajósokat vízzel és oxigénnel és ez felel majd a hőmérséklet szabályozásáért is.

Az elektromos meghajtású repülők többé nem a sci-fi történetek sajátosságai. Sikeresen tesztelték ugyanis a világ eddigi legnagyobb, teljesen árammal működő repülőjét. Igaz, maga a gép nem nagy, egy Cessna Grand Caravan 208-as típusú repülőt alakított át erre a célra az egyik amerikai repüléstechnikai cég. A vállalat célja, amellett, hogy olcsóbbá tegye a repülést, hogy környezetbarát legyen a közlekedésnek ez a fajtája. A cég ezt főleg a kisebb távolságoknál szeretné elérni, aminek oka, hogy a repülőutak majdnem fele rövidebb 800 kilométernél, 5 százalékuk pedig még a 160 kilométert sem éri el. Ezen az úton tette meg az első, de annál jelentőségteljesebb lépést az amerikai csapat, amelyik sikeresen tesztelte az elektromossá alakított Cessnát.  A gép fél órát töltött a levegőben és ez idő alatt egyáltalán nem bocsátott ki semmilyen káros anyagot, ráadásul csendes is volt. A cég igazgatója azt mondta, reményeik szerint a kifejlesztett motor jövőre már megkaphatja az Egyesült Államok légügyi biztonsági hatóságának engedélyét, így ugyanis már utasokat is lehetne szállítani a repülővel. Az elektromossá alakított Cessna hatótávja egyelőre meg sem közelíti a hagyományos motorral szerelt társaiét. Azok ugyanis nagyjából 1900 kilométert tudnak megtenni egyetlen tank üzemanyaggal, míg az árammal működő repülő egy feltöltéssel 160 kilométert képes megtenni. Ennek oka, hogy a lítium-ion akkumulátorokban ekkora méretben jelenleg nem tudnak több energiát eltárolni. A technológia fejlődésével azonban az akkumulátorok egyre kisebbek és erősebbek lesznek, ez pedig azt jelenti, hogy a hatótáv is növekedhet. A cégvezető azt mondta, belátható közelségbe került, hogy akár 20 utas szállítására alkalmas elektromos gépekkel közlekedjenek az emberek kisebb távolságokon, de arra, hogy a nagy utasszállítók is elektromos meghajtásúak legyenek, még akár 30-40 évet is várni kell. A hagyományos repülőgépek nem csak szén-dioxidot bocsátanak ki, hanem a többi között kormot, nitrogén-oxidokat és káros szénhidrogéneket is. Ezek mind megszűnhetnek, ha a repülésben is elterjed az elektromos meghajtás, aminek ráadásul nagy előnye, hogy az ilyen motorok kevesebb karbantartást igényelnek, a fenntartásuk pedig akár 80 százalékkal is olcsóbb lehet. Mindez pedig azt eredményezheti, hogy olyan helyekre is eljussanak az utasszállítók, ahová jelenleg még az alacsony költséghatékonyság miatt nem megy repülő.


Újabb autóipari technológia segíthet a környezetszennyezés csökkentésében. Bár jellemzően a károsanyag-kibocsátás jut az emberek eszébe, ha a járművek környezetterheléséről beszélünk, de szót kellene ejteni például a gumikról is. A használt gumik újrahasznosítására már többféle megoldást is kidolgoztak, egy magyar szabadalomnak köszönhetően pedig utakat is lehet építeni ezekből. A gumibitumennek nevezett anyagból készülő utak tartósabbak, mint a hagyományos aszfaltburkolat, a közlekedés ezeken ráadásul csendesebb és biztonságosabb is. Eddig azonban nem került az érdeklődés homlokterébe a gumipor, vagyis a gumiabroncsokról menet közben lekopó apró darabok. Ezen változtat egy új találmány, amely ennek a pornak 60 százalékát képes begyűjteni, de ez a mennyiség a későbbiekben tovább növekedhet a technológia finomításával. Ez jelentős mennyiség, tekintve, hogy a statisztikák szerint csak Európában a közlekedés évente félmillió tonnányi gumiport termel. Londoni kutatók fejlesztették ki az eszközt, melynek első eredményei bizakodásra adnak okot. Abból indultak ki, hogy a gumitörmelék elektromos töltéssel rendelkezik, ezért a szerkezet azt elektrosztatikusan vonzza magához az abroncsról leváló részecskéket. A begyűjtött anyagot újra lehet hasznosítani. A szakértők szerint akár újabb gumiabroncsot, akár festéket, vagy szigetelőanyagot is lehet ebből gyártani.

Magyar szakemberek közreműködésével terjedhetnek el a légitaxik. Bár az elmúlt években több világcég is beszállt a légitaxik fejlesztésébe, de a legígéretesebb eredményeket egy kis cég érte el Texasban, jelentős magyar segítséggel. Egy több rotoros, elektromos drónt készítettek. A csapat főmérnöke, Kerülő Balázs egy konferencián a közelmúltban arról beszélt, hogy milyen kihívásokkal néznek szembe a mérnökök és milyen akadályokat kell legyőzniük ahhoz, hogy a drónos személyszállítás a hétköznapok részévé váljon. Tavaly már több mint 200 terv volt a légitaxik létrehozására, de az csak keveseknek adatott meg, hogy kipróbálhassanak egy-egy ilyen járművet. A texasi Austinban működő cég ugyanakkor az elmúlt években már több száz tesztrepülést hajtott végre és szerveztek egy körutat az Egyesült Államokban tavaly év végén, melynek állomásain emberek ezrei próbálhatták volna ki, milyen egy drónnal repülni. Ezekre az eseményekre 13 ezer ember jelentkezett, de az élet közbeszólt és őszre halasztották a programot. Kerülő Balázs szerint, ha el is terjednek a légitaxinak nevezett járművek, valószínű, hogy az iparág az úgynevezett Gartner-görbe szerint alakul. Ez azt jelenti, hogy még azelőtt, hogy a technológiát a helyén kezelnék, a kezdeti lelkesedést egy kiábrándulás követi. Ennek mértéke kisebb és nagyobb is lehet. Ez történt az okosszemüvegek piacán, a virtuális-valóság megjelenítésére képes szemüvegeknél és a 3D-s televízióknál is. VR-szemüvegeket még mindig lehet kapni és főleg a videójátékipar profitál belőle, de például a térhatású élményt nyújtó tévék eltűntek a piacról. Kerülő Balázs elmondta, a technológia fejlődése, az elektromos hajtásláncok, a könnyű kompozit anyagok, valamint a miniatürizált digitális rendszerek tették lehetővé, hogy mára valósággá válhattak a légitaxik. Az alternatív közlekedési megoldások iránt pedig egyre nagyobb lesz az igény, minél sűrűbb lesz a nagyvárosi forgalom. A texasi vállalkozás magyarok által tervezett légitaxija maximum 72 kilométer per órás sebességgel tud repülni és egy feltöltéssel jelenleg 10-15 perces utakra alkalmas. Emellett akár arra is képes lehet, hogy önállóan, emberi segítség nélkül szálljon fel és érje el az utas célállomását.

Eddig láthatatlan eseményeket figyelhetnek meg a tudósok. Nincs ugyanis olyan gyors mozgás, ami rejtve maradhat a legújabb nagysebességű kamera előtt. A Kaliforniai Műszaki Egyetem munkatársai olyan szerkezetet készítettek, amely a természetben előforduló extrém gyors folyamatokat is képes megörökíteni és ennek köszönhetően, annak minden mozzanatát tanulmányozhatják a tudósok. A világ leggyorsabb kamerája másodpercenként 70 ezer milliárd képet képes készíteni. A technológiát a mérnökök tömörített ultragyors spektrális fényképezésnek nevezték el. Az eszköz úgynevezett femtoszekundumos lézerimpulzusokat használ. Ez a másodperc egybilliárdod részét jelenti. Úgy működik, hogy a jelenségeket egy optikai rendszer még rövidebb impulzusokra osztja és a kamerán belül ezek mindegyike egy érzékelőbe érkezik. Így hozza létre a képeket a szerkezet. A világ leggyorsabb kamerájával a többi között megfigyelhető a magfúzió, vagy például az, ahogy a fotonok áthatolnak a biológiai szöveteken.

Az árnyék segítségével termel áramot egy új eszköz. Szingapúri tudósok alkották meg az úgynevezett árnyékhatású energiagenerátort, amely a felületén a megvilágított és az árnyékban lévő területek közötti kontrasztot használja fel ahhoz, hogy villamosenergiát állítson elő. A kutatócsoport vezetője azt mondta, bár az árnyékok mindenhol jelen vannak és magától értetődőnek tekintünk azokra, mégis a hagyományos fotovoltaikus vagy optoelektronikus alkalmazásoknál nem kívánatosak, hiszen azok állandó fényforrást használnak, az árnyékok pedig rontják ezen eszközök teljesítményét. Annak érdekében, hogy még az árnyék, illetve az árnyékban lévő terület se menjen veszendőbe, azt vették alapul, hogy az árnyékos és a megvilágított részek közötti kontraszt feszültségkülönbséget idéz elő, ami pedig áramot eredményez. A tesztek során megvizsgálták, hogy milyen hatásfokkal működik a rendszer különböző körülmények között. Ha a teljes eszközt megvilágítják, tehát egyáltalán nem esik rá árnyék, vagy épp ellenkezőleg, kizárólag árnyékban van és nem éri fény, akkor vagy csak nagyon kevés energiát képes előállítani, vagy egyáltalán nem termel áramot. Viszont, ha az egyik felét megvilágítják, a másikat árnyékban tartják, akkor az elektromos teljesítménye jelentős. A legjobb eredményt akkor kapták, amikor fele-fele arányban érte fény és árnyék a felületét, aminek az az oka, hogy ebben az esetben biztosított a legnagyobb terület a töltés előállításához és begyűjtéséhez. A szingapúri tudósok által megalkotott eszköz bár technológiai újdonságnak számít, a gyártása mégis olcsóbb, mint egy hagyományos napelem elkészítése, ráadásul annál kétszer hatékonyabb.

Sokkal biztonságosabbá válhat a vulkánok megfigyelése a drónokkal. A tűzhányók tanulmányozása veszélyes munka és ezen szeretne változtatni egy német-amerikai kutatócsoport. A Guatemalában lévő Santa Maria nevű vulkánnál egy lávadóm viselkedését követték nyomon drónos mérésekkel. A legveszélyesebb vulkáni jelenségek a lávadómokból jönnek létre. Ezek a kőzethalmok belül rendkívül forróak és lassan növekednek. Viszont ha instabillá válnak és leomlanak, akkor úgynevezett piroklaszt-ár keletkezik. Ez a forró gázokból és vulkáni kőzettörmelékből álló elegy nagyon nagy sebességgel száguld. Azt, hogy a piroklaszt-ár pontosan mikor és hol alakul ki, nem lehet megjósolni, ezért nagyon veszélyes a lávadómok közelében végzett kutatómunka. Ugyanakkor mégis szükség van rá, hogy az eredményeknek köszönhetően csökkenteni lehessen a kitörések káros következményeit. A német-amerikai csapat egy drónt olyan kamerákkal szerelt fel, melyek hagyományos és infravörös tartományban készítenek felvételeket. Ezek segítségével pedig a lávadóm változásait nyomon tudták követni. A Santa Maria lávadómja egy 2016-os kitörés során kialakult kráterben keletkezett és nagyjából 200 méter az átmérője. Ebből egy rövid, 200 méter hosszú és 35 méter széles lávafolyam tart lassan lefelé. Ez a lávadómhoz hasonlóan törmelékes, de belül forró kőzetből áll, vagyis nem izzik vörösen, mint a hagyományosnak nevezhető lávafolyások. A drónos megfigyelésnek köszönhetően kiderült, hogy a lávadóm gyorsan, vagy lassan változik és azt is észrevették, hogy a lávafolyás hatására a dómon repedések keletkeztek. Bár a vulkán tanulmányozásából származó adatok a kutatók szerint sem kifejezetten érdekesek, ugyanakkor a drónos technológia már annál inkább. Ennek köszönhetően ugyanis olyan folyamatokat is megfigyelhetnek, amelyet szabad szemmel nem láthatnának, így például pontos képet lehet kapni a lávadóm legapróbb méretváltozásairól is.

Megvásárolta a világ legnagyobb luxusjachtját egy norvég milliárdos azért, hogy a tengerek megmentését segítse vele. A hajó 183 méter hosszú, van rajta három úszómedence, két helikopter-leszállópálya és még saját tengeralattjáró is tartozik hozzá. Ez utóbbival egyszerre három ember tud csaknem 2300 méter mélyre lemerülni, emellett van a hajón egy robot is, amelyik akár 6 kilométeres mélységben is tud dolgozni és mintákat gyűjteni. Az üzletember nem a saját szórakozására tartja a hajót, hiszen többnyire tudományos kutatásokra teszi azt hozzáférhetővé. Évente körülbelül 400 tudós dolgozhat a fedélzetén és egy-egy kutatómunkához 3-4 hétig használhatják a jachtot. Ráadásul mindezt ingyen bocsátja a rendelkezésükre. Az év kétharmadában tudományos munkákra használhatják a kutatók a hajót, a maradék egyharmadban pedig luxusutakra lehet kibérelni. Ez utóbbi bevételeiből finanszírozzák a tudósok munkáját.

Minden korábbinál nagyobb ebihalat találtak a biológusok Arizonában. Épp egy sekély tóból távolították el az invazív ökörbéka ivadékokat, amikor felfedezték a később Góliátnak elnevezett ebihalat. Az állat kétszer nagyobb volt, mint egy üdítős doboz, egy felnőtt férfi két tenyerében fért el. A kutatók először azt hitték róla, hogy egy különleges hal, de hamar rájöttek, hogy ez is egy ökörbéka ebihal, csak óriásira nőtt. A biológusok szerint valamilyen hormonzavar miatt nőhetett ilyen szokatlanul nagyra a kétéltű, ami egyben azt is jelentette, hogy kifejlett békává már nem tudott átváltozni. Egy interjúban az egyik tudós elmondta, hátránya is van, ha egy ebihal ilyen óriásira nő, hiszen mérete miatt a légzési és keringési rendszere sem fejlődik ki rendesen.

Sokkal mélyebbre képes lemerülni a füles polip, mint eddig vélték. Egy mélytengeri tudós az Indiai-óceánban a Jávai-árokban végzett kutatásokat, amikor 7 kilométeres mélységben filmre vett egy füles polipot. Ez az élőlény azért különleges, mert a fejéről fülszerű nyulványok lógnak, nevét is innen kapta. A mélytengeri kutató által készített felvétel azért fontos, mivel ezekről az élőlényekről a legutóbbi, nagy mélységben készült képet 5145 méter mélyen rögzítették, de régen, körülbelül 50 évvel ezelőtt.

A Nap energiáját hozhatja el a Földre az ITER hamarosan. A dél-franciaországi kutatóközpontban az óriási szerkezetet várhatóan 2025-ben üzemelik be. Eddig viszont nagyon hosszú, több mint 30 évig tartó út vezetett. Ahhoz pedig még tovább kell visszamenni az időben, amikor a tudósok először kezdtek komolyan gondolkodni a végtelen és tiszta energiáról. 1920-ban, amikor még nem lehetett tudni, hogy miként működnek a csillagok, Arthur Eddington, brit asztrofizikus egy tanulmányában úgy fogalmazott, “A csillagok hatalmas energiákat aknáznak ki, ismeretlen módszerrel. Ez aligha lehet más, mint az atomokban rejlő energia, amely minden anyagban hatalmas mennyiségben áll rendelkezésre.” Hozzátette, ha ezt az emberiség megtanulja felszabadítani, akkor azt a saját hasznára fordíthatja. A tudományos világ 1985-ben jött rá, hogy egy ilyen bonyolult gépezetet egyetlen ország sem lesz képes egymaga megalkotni, addig azonban már több mint 200 reaktort építettek és próbáltak meg előállítani fúziós energiát hidrogénatomok ütköztetésével. A 80-as évek közepén amerikai és akkor még szovjet kezdeményezésre nemzetközi összefogás rajzolódott ki, majd 1988-ban elkezdődött a Nemzetközi Termonukleáris Kísérleti Reaktor, vagyis az ITER tervezése. Ebben 35 nemzet vett részt. A 25 ezer tonnás szerkezet azóta épül és hamarosan, pár éven belül beüzemelhetik. Az elképzelés szerint a reaktorban először 2025 decemberében alakulhat ki plazma, amit tokamakban, vagyis a reaktor belső terében mágnesekkel tartanak majd a helyén. Az ehhez szükséges hűtőberendezések alapjait, melyek a mágneseket választják majd el a belső tértől, a közelmúltban helyezték be. A tudósok a hidrogén izotópjait, tríciumot és deutériumot ütköztetnek majd. A művelethez, hogy sikerüljön elérni a 150 millió Celsius-fokos hőmérsékletet és az izotópok ütközését, szükség lesz 24 mikrohullámú generátorra, illetve három akkora részecskeágyúra, mint egy-egy kamion. Ha ezt sikerülne megvalósítani, azzal óriási mennyiségű energiához lehetne hozzáférni. A tervek szerint az ITER-ben 2035-ben már sikeres fúzió zajlik.

 

Adás hallgatása