Tudomány mai állása - Csak a véletlen műve, ha egy csigának a háza nem jobbra, hanem balra csavarodik

Egyre inkább a kutyákra hasonlítanak a városi rókák. Nem a viselkedésükről van szó, hanem a testük változásairól, melyek arról árulkodnak, hogy egyre inkább alkalmazkodtak a városi életmódhoz. Egy friss kutatásban vörös rókák koponyáit tanulmányozták, melyeket London közelében, mind a városi, mind a külvárosi területeken gyűjtöttek össze. Ezeket képalkotó módszerekkel vizsgálták meg és kiderült, hogy ezek a rókák annyira alkalmazkodtak a megváltozott életkörülményekhez, hogy még a koponyájuk alakja is átformálódott és egyre jobban hasonlítanak a háziasított kutyákra. Vagyis a fejük orr-része megnyúlt és vékonyabb is lett, mint vadon élő fajtársaiké. A feltételezések szerint ennek oka egyrészt, hogy így könnyebben, tudnak a szemétben élelem után kutatni, másrészt, hogy így a falak, kerítések alatt is könnyebben átférnek. A glasgowi kutatók által készített tanulmányból kiderül továbbá, hogy a vizsgált állatoknak még a koponyaméretük is csökkent, ami pedig arra utalhat, hogy a változás során kisebb lett az agyuk. Azt írják, ezek az úgynevezett háziasítási szindróma tipikus tünetei, amik között a koponya és agy méretének csökkenése mellett megemlítették még a többi között a bunda színváltozását és a fogazat átalakulását is. A szakértők szerint ezek alapján úgy tűnik, hogy a városi életformához alkalmazkodott rókák nagyjából ugyanolyan folyamaton mennek keresztül, mint annak idején a kutyák. És bár attól még nagyon messze vannak a ravasz ragadozók, hogy hasonlóan szelídek legyenek, mint a kutyák, de ez a megfigyelés segíthet megérteni a kutatóknak, hogy miként ment végbe a kutyák háziasítása. Emellett pedig arra is fény derülhet, hogy egy különleges jelenségnek volt köszönhető, hogy az ebek az emberek legjobb barátai lettek, vagy ez a folyamat esetleg bármelyik más állatfajjal megtörténhet.


Elkészült a Föld első elektroszmog-térképe. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen magyar kutatói által készített műholdat tavaly december 6-án bocsátották fel a világűrbe 350 kilométeres magasságba. Ez a műhold egyébként olyan kicsi, hogy a nadrágzsebben is elférne. Egy olyan kocka, amelynek minden oldala mindössze 5 centiméteres. A parányi eszköz már 2000 mérést végzett el és egyszerre egy 4000 kilométer átmérőjű területről tud adatokat gyűjteni. Az elektromos berendezések által kibocsátott elektromágneses sugárzást, vagyis az elektroszmogot méri. Gschwindt András, a Műegyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszékének címzetes egyetemi docense közölte, az óceánok fölött a műhold nem fog jeleket, hiszen ott nincsenek elektromos jelforrások. A projektvezető hozzátette, a műhold magasságából arra lehet következtetni, hogy nem éri meg az egyéves évfordulót és  várhatóan valamikor szeptember végén belép a sűrűbb légrétegekbe, ahol megsemmisül.


Óriási üstököst fedeztek fel a csillagászok. A 153P/Ikeya-Zhang csóvája egymilliárd kilométer hosszú. Összehasonlítva, a Nap és a Föld közötti távolság nagyjából 150 millió kilométer, vagyis az üstökös ioncsóvájának hossza a Nap-Föld távolság hétszerese. Az adatokat még az amerikai űrügynökség Cassini űrszondája gyűjtötte be 2002-ben, amikor a Jupiter és a Szaturnusz között volt. Az adatokat elemezve jutottak arra a tudósok, hogy most felfedezett üstökös csóvája az eddig ismert leghosszabb. A korábbi csúcstartót is kétszeresen meghaladta. Az egymilliárd kilométeres hosszúság az üstökös ioncsóvájára vonatkozik, tehát nem a hagyományosnak mondható, csak porból álló csóva éri el ezt az óriási méretet. Az ioncsóvát a Nap ibolyántúli sugárzásának a kóma, vagyis az üstökös magja körül lévő ködszerű gázfelhő részecskéire ható fényelektromos jelenség váltja ki.

Még nagyobb területet foglalhatnak el a kijelzők a telefonokon. Egy kínai kijelző gyártó cég ugyanis bejelentette, hogy elkészítette azt a kijelzőt, ami alatt már el lehet rejteni a szelfikamerát. A telefongyártók eddig ezt többnyire úgy oldották, illetve oldják meg még most is, hogy kameralyukat vágnak a kijelzőn, vagy a képernyő tetején lévő szenzorszigetben helyezik el. Ezek azonban mind helyet vesznek el a kijelzőből. Több telefon is készült már előugró kamerával. Ilyenkor a szerkezet a készülékházban elrejtve kap helyet és ha fényképezni kell, akkor előbújik onnan. Ezek mind kompromisszumokkal járó megoldások. Bár a legnagyobb mobilcégek bejelentették már, hogy dolgoznak a kijelző alá rejtett kamerán, de eddig még csak a tervrajzokon, vagy prototípusként léteznek. Az egyik kínai OLED kijelzőgyártó viszont most azt állítja, hogy minden technológiai akadályt leküzdött, amelyek miatt eddig nem lehetett a szelfikamerát a képenyrő alá helyezni és készen állnak rá, hogy a gyakorlatban is megvalósítsák. Ehhez szerves és mesterséges rétegekkel vonták be a kijelzőt, hogy a kamerába a lehető legtöbb fény jusson be, valamint kifejlesztettek egy olyan algoritmust, amelyik a fényt és a színeket korrigálja. Emellett a kamera körül lévő képpontok elrendezését is optimalizálták, vagyis még a pixelsűrűség sem okozhat majd gondot.


Nem egészen úgy történik a megtermékenyítés, ahogy eddig tudtuk. Kiderült ugyanis, hogy az emberi petesejtek meglehetősen válogatósak, ha arról van szó, hogy melyik hímivarsejt termékenyítse meg őket. Erre a Stockholm Egyetemen munkatársai jöttek rá. A még megtermékenyítetlen petesejteket körülvevő úgynevezett tüszőfolyadék kémiai jeleket küld a hímivarsejtek felé, hogy a sejthez vonzza azokat. Ezeket a jeleket kemoattraktánsoknak nevezik. Ezt a folyamatot vizsgálták meg alaposan a svéd és a brit tudósok. Ehhez olyan pároktól gyűjtöttek mintát, akik mesterséges megtermékenyítési programban vesznek részt és a cél az volt, hogy megfigyeljék, a tüszőfolyadék és a hímivarsejt között milyen kölcsönhatás jön létre. Kiderült, hogy a nők petesejtje nem minden esetben a saját párjuk hímivarsejtjét vonzza magához és felfedezték, hogy valójában a petesejtek válogatnak. Vagyis a megtermékenyítés nem azon múlik, hogy melyik hímivarsejt úszik leggyorsabban és ér oda leghamarabb. A kutatók szerint ez a folyamat teljesen logikus, amit azzal magyaráznak, hogy a hímivarsejtnek kizárólag a megtermékenyítés a feladata és semmi értelme nem lenne, ha válogatna a petesejtek közül. Ha ugyanis nem termékenyíti meg, akkor elpusztul. Ezzel szemben a petesejtnek viszont az az érdeke, hogy genetikailag a lehető legjobb utódot hozza létre, ehhez pedig a célra legalkalmasabb hímivarsejtet kell kiválasztania. A tudósok szerint ez magyarázat lehet arra is, hogy mi okozhatja a nehézséget a gyermekvállalásban azoknál a pároknál, akiknél mind a petesejtek, mind a hímivarsejtek egészségesek, ennek ellenére nem jön össze a gyermekáldás.


Lehet, hogy megtalálták a Föld mását a csillagászok. Felfedeztek ugyanis egy Föld-szerű exobolygót, amely egy Nap-szerű csillag körül kering. A Max Planck Naprendszerkutató Intézet munkatársai szerint bár egyelőre nem lehet tudni, hogy a bolygón adottak-e a körülmények az élet kialakulásához, de abban bíznak, hogy igen. A bolygó a Földtől 3 ezer fényévre lévő Kepler-160 nevű csillag körül kering. Ez a csillag az eddigi vizsgálatok szerint mondjuk így, barátságosnak tűnik és könnyen lehet, hogy a környezetében az élet kialakulásához is megvannak a feltételek. Egy bolygót a mérete okán szoktak Föld-szerűnek nevezni. Bár az újonnan felfedezett égitest csaknem kétszer akkora, mint a potenciálisan lakható bolygók többsége, a rendszer mégis különlegesnek számít. Ennek oka pedig, hogy egy Föld-szerű bolygó és egy Nap-szerű csillag is található benne.


Felfedezték a kutatók, hogy pontosan hol van a stressz helye. A Yale Egyetem munkatársainak sikerült azonosítani a szóban forgó idegi területet. Bár az, hogy az agyban hol van a stresszreakció helye, már régóta ismert, de az egyéni stresszérzékelésről a tudománynak jelenleg nagyon kevés ismerete van. Annak érdekében, hogy ez megváltozzon, emberek agyát vizsgálták meg, miközben a kutatásban résztvevő alanyoknak felkavaró képeket mutattak. A többi között morgó kutyát, vagy például egy koszos vécét is. Sikerült megfigyelni, hogy a hippocampusban kivétel nélkül minden alkalommal ilyenkor egy adott idegi hálózat lesz aktív. Az agyban a hippocampus felel a motivációért, az érzelmekért és a memória szabályozásáért. Az is kiderült, hogy a képek hatására jelentkező stressz nemcsak a fizikai válaszreakciók kiindulóhelyét érintette az agyban, hanem aktivitást idézett elő az úgynevezett dorzális laterális frontális kéregben is. Ez a terület az érzelmek szabályozásában és a kognitív válaszreakciókban játszik szerepet. Megállapították a kutatók, hogy kisebb stresszről számoltak be az alanyok akkor, amikor a hippocampus és a frontális kéreg közötti kapcsolat erősebb volt és ennek épp ellenkezőjét váltotta ki, amikor a hippocampus és a hypothalamus kapcsolata volt erősebb. A kutatók szerint a felfedezésük hozzájárulhat ahhoz, hogy megértsék és ezáltal enyhíteni tudják a stressz okozta szorongást és a félelmet. Emellett felidézték azon korábbi tanulmányokat, melyek kimutatták, hogy a mentális zavarban szenvedő embereknél nem működik megfelelően a prefrontális kéreg és az így a stresszreakció után nem képes nyugtató jeleket küldeni. A kutatás eredményének köszönhetően a szakértők szerint lehetőség nyílik arra, hogy személyre szabott terápiákkal álljanak elő az orvosok az egyes betegeknél.


Sikerült bebizonyítani, amit a legtöbb ember valószínűleg már eddig is tudott. A hangos káromkodás segíthet a fájdalom csökkentésében. Brit tudósok nagyjából tíz évvel ezelőtt kezdtek komolyabban foglalkozni ezzel a kérdéssel. Akkor a vizsgálatban résztvevő alanyoknak jéghideg vízbe kellett mártaniuk a kezüket. Kiderült, hogy ha a fájdalom hatására hangosan csúnya szavakat mondtak, akkor az segített leküzdeni a kellemetlen érzést. Később arra is fény derült, ha valaki ezt túlzásba viszi és sokat káromkodik, akkor az ilyen kifejezések egyre kevésbé hatnak a fájdalomérzetre. A közelmúltban tovább folytatták a vizsgálatokat a témában és az új tanulmányukban több részletre kiterjedően elemezték a kérdést. Ezúttal is jeges vizet használtak, amibe a résztvevőknek bele kellett mártaniuk a kezüket. Ezúttal azonban nemcsak valódi, hanem kitalált, nem létező szavakat is kellett mondaniuk káromkodás helyett. Az alanyoknak 3 másodpercenként kellett elismételniük a kiválasztott szó egyikét és eközben folyamatosan mérték  a szívritmusukat. Megállapították, hogy a kitalált kifejezéseknek vajmi kevés hasznuk volt a fájdalom ellen, viszont az igazi trágárságok kimondása a fájdalomküszöböt 32 százalékkal, míg a fájdalomtoleranciát 33 százalékkal növelte. Bár azt, hogy a nyomdafestéket nem tűrő szavak hogyan képesek csökkenteni a fájdalmat, egyelőre nem lehet tudni, de a kutatók szerint köze lehet a gyermekkorhoz. A gyerekek ugyanis többnyire akkor tanulják meg ezeket a szavakat, kifejezéseket, amikor érzelmileg túlfűtött állapotban vannak. Ez a megközelítés pedig megmagyarázhatja azt is, hogy a nemlétező, fiktív káromkodások miért nem segítettek csillapítani a jeges víz okozta fájdalmat.


A fény áramlását sikerült közvetlenül megfigyelniük az Izraeli Műszaki Egyetem tudósainak. Ehhez egy speciális, az egyetem által kifejlesztett transzmissziós elektronmikroszkópot használtak és az intézmény a munkatársaik eredményét a kvantumtudomány területén elért jelentős áttörésnek nevezte. A szakemberek az úgynevezett fotonikus kristályban rekedt fényt tanulmányozták és a mikroszkóp segítségével a fénynek mind a színét, mind a szögét képesek voltak megváltoztatni. Ennek köszönhetően tudták megfigyelni a megvilágított nanoanyag interakcióit az elektronokkal. Közleményükben hangsúlyozták, ez volt az első alkalom, hogy nem kellett számítógépes szimulációkat végezni, hanem a nanoanyagban rekedt fény dinamikáját közvetlenül meg tudták figyelni. Ez az eredmény, mint mondták, jelentős hatással lehet a többi között olyan nanoanyagok tervezésére, mely a qubitek tárolására alkalmas. A qubit a kvantum-számítástechnikában az információk alapegysége. Az átlagembereknek ez az áttörés a digitális eszközökön lesz majd szemmel látható. Az izraeli tudósok által elért eredmény ugyanis mind a mobiltelefonok, mind a tévék kijelzőinek színélességét javíthatja.


Kiderült a holt-tengeri tekercsek eredete. Ehhez DNS-vizsgálatnak vetették alá az 1948-ban, Kumránban megtalált kétezer éves papirusz- és állatok bőréből készült pergamentekercseket. Azt, hogy a szövegeket kik írták és miért rejtették el, továbbra sem lehet tudni, de az már biztossá vált, hogy ezek egy része nem ott készült, hanem odavitték azokat. Bár ez tudományos áttörésnek számít, a kiindulását a véletlen szülte. Egy genetikus és egy bibliatudós egy közös, tel-avivi vacsorán arról beszélgettek, hogy a szövegeket tartalmazó bőr genetikai információi felfedhetik az egyes töredékek közötti kapcsolatot. A kutatásban izraeli, svéd és amerikai bibliatudósok, genetikusok és számítástechnikai szakemberek is részt vettek. A kutatás első fázisában a vitatott eredetű tekercseket tanulmányozták. Ezek között volt Jeremiás könyvének több változata és kiderült, hogy ezek közül két szöveget is a Júdeai-sivatagban is honos juh bőréből készítettek, míg másik kettő tehénbőrből készült. A tudósok szerint ez arra utal, hogy ez utóbbiakat máshonnan hozták. A Jeremiás-szövegekről azt írják, hogy azok valamelyest eltérnek egymástól, amiből arra következtettek, hogy kétezer éve, a jeruzsálemi Szentély elpusztítása előtt és utána a Biblia szövege még nem volt annyira egységes és a szent könyvekből még nem próbáltak meg egy hasonlóan egységes változatot kanonizálni. A tudósok a szombati áldozatok dalainak töredékeiről szóló egyik elméletet is megdöntötték. Az énekeket tíz példányban találták meg. Ezek közül kilenc Kumránban, egy pedig onnan 55 kilométerre Maszadán került elő. Az eddigi vélekedés az volt, hogy a kumrániak vitték Maszadára a pergament, amikor a rómaiak elől menekültek, de az új vizsgálatok szerint ez nem így történt. A pergamenek genetikai vizsgálata szerint ugyanis a tizedik pergamen nem olyan juhbőrből készült, mint a kumránban felfedezett másik kilenc. Vagyis, állítják a tudósok, máshonnan került oda. Jelenleg abban bíznak, hogy ha további pergameneket és papiruszokat elemeznek, akkor jobban össze tudják majd illeszteni a szövegeket és azok jobb megismerésével többet tudhatnak meg a szétszóratás előtti zsidó világról és talán arról is, hogy kik írták és gyűjtötték össze, majd rejtették el a tekercseket.


Hatalmas maja épületegyüttest fedeztek fel a kutatók Mexikóban. Arra, hogy a 3 ezer évvel ezelőtt készült építményeket bárki is észrevegye, rendkívül kicsi volt az esély, amit az is bizonyít, hogy egészen idáig rejtve maradt. Most is a lidar segítségével sikerült megtalálni. A lidar a radarhoz hasonló elven működik, de lézerrel. Ennek segítségével a levegőből is át lehet fésülni például egy sűrű őserdőt. A lézer ugyanis áthatol a fák lombkoronáin. A 3 ezer éves leletet az Arizonai Egyetem régészei fedezték fel. A beszámolók szerint az épületegyüttes nemcsak régi, hanem rendkívül nagy. 1400 méter hosszú és 10 méter magas mesterséges talapzatra épült. A régészek véleménye szerint lehetséges, hogy ezt a várost rituális célokra használták. A vizsgálatok szerint csupán a kőből készült talapzathoz 3,8 millió köbméter anyagot mozgattak meg az emberek. Összehasonlításként ez még az egyiptomi piramisok térfogatánál is több. A régészek szerint egy ekkora építkezés nagyon sok ideig tartott és nagyon sokan dolgoztak rajta. A becslés szerint hat év alatt, több mint 5 ezer ember keze munkájának eredményeként készült el.


A robotszakács nem álom többé. A Cambridge-i Egyetem mérnöki karának kutatói ugyanis fogtak egy programozható robotkart és megtanították, hogyan kell omlettet készíteni. A szerkezet egyedül végzi el a teljes műveletet, még a tojást is feltöri, felveri és sütés közben óvatosan kavargatja is. Amellett, hogy látványos, ahogy egy robotkar készíti az ételt, még finom is, amit végül a serpenyőből a tányérra tesz. A tanulmány vezető szerzője elmondta, nem az övéké az első próbálkozás, hiszen korábban már több cég is próbálkozott hasonlóval, de mind megmaradtak a prototípusok szintjén és egyik sem került kereskedelmi forgalomba. Azt mondta, azért nagy kihívás megtanítani egy robotot a főzésre, mert az emberek soha nem objektívek teljesen, ha ételről van szó. Emellett pedig meg kell oldani hozzá az ember-robot interakció összetett problémáit, így például a számítógépes látást és érzékelést is. A szakértők azt mondják, hogy a tojásételek és azon belül is például az omlettkészítés a kulináris jártasság tesztjének számított. Az omlettet könnyű elkészíteni, de nehéz, jól elkészíteni. Ezért döntöttek úgy az egyetem munkatársai, hogy akkor tudják a robotot fejleszteni, javítani az étel ízét és állagát, ha ezzel az étellel próbálkoznak. Az elkészült ételről pedig azt mondják, hogy jobb lett, mint amire számítottak.


Csak a véletlen műve, ha egy csigának a háza nem jobbra, hanem balra csavarodik. Bár a legtöbb ember valószínűleg még nem is látott olyan csigát, amelyiknek az ellenkező oldalra csavarodott volna a háza. Az ötlet, hogy a csigaház irányának okát feltárja, a Nottingham Egyetem evolúciós genetikusa fejéből pattant ki. Angus Davidson a ritka, balcsavaros csigájának keresett párt még 2016-ban, hogy megvizsgálja, ezt az állapotot képesek-e örökíteni. A Jeremy nevű állatnak, mivel a háza a másik irányba fordul, a belső szervei is fordítva helyezkednek el. Összesen több mint 40 bal oldalas csigát sikerült összegyűjteni Jeremynek a globális kampányban és a kutatócsoport szaporítani kezdte az állatokat. Az elmúlt több mint három év alatt négy generációra való csiga majdnem 15 ezer petét rakott le és Jeremynek is több tucatnyi utóda lett. Vagyis elegendő mintán sikerült bizonyítani, hogy az egyébként nagyon ritka balra csavarodó csigaház nem örökletes, hanem a véletlen műve.


A kutyák többsége még kiképzés nélkül is megmentené az embereket. Amerikai kutatók arra a különleges kötődésre próbáltak választ találni, ami a kutyákat köti az emberekhez és arra összpontosítottak, hogy négylábú társaink hogyan és miért akarják megmenteni gazdájukat, vagy másokat. Ehhez olyan kísérleteket találtak ki, melyek megmutatják, hogy bizonyos helyzetekben a kutyákat vezérli-e az, hogy a bajban lévő illetőnek segítsenek, esetleg csak élelmet akarnak kapni, vagy szorosabb kapcsolatba akarnak kerülni a gazdáikkal. A kísérletben olyan ebek vettek részt, melyeket házikedvencként tartanak, családtagként tekintenek rájuk. Szám szerint 60 kutyát vontak be a tesztbe. A gazdáiknak egy nagy, de könnyen nyitható dobozba kellett beülniük és hangjelzésekkel kellett segítséget kérniük az állattól. A kutatásban résztvevő pszichológus azt mondta, az így bajba került gazdáját a kutyák harmada mentette meg. Ez arra enged következtetni, hogy a kutyák egy nagy része bár nem tudja, hogy hogyan, de meg akarja menteni a gazdáját. Elvégezték a tesztet úgy is, hogy a dobozba nem bújt be senki, abba csak jutalomfalatot tettek. Ekkor viszont a 60 kutya közül csak 19 próbált valahogy eljutni a finomságig. A kísérlet egy harmadik szakaszában azt vizsgálták, hogyan reagálnak az állatok, ha a gazdi bár a dobozban van, nem kér segítséget, csak egy magazint olvas. Míg a hangos segélykéréseknél az állatok sokat nyüszítettek és ugattak, addig ez utóbbinál nem érte őket stressz és a 60 kutya közül csak 16 ment, hogy kinyissa a doboz ajtaját. Az Arizonai Állami Egyetem pszichológusa szerint lenyűgöző eredményt kaptak, hiszen abból kiderült, hogy a kutyák valóban törődnek az emberekkel és még kiképzés nélkül is arra törekednek, hogy megmentsék a bajbajutottat. Vagyis a szakértők szerint ez a viselkedés valószínűleg ösztönös.
 

Először a genetika, aztán a környezeti tényezők befolyásolják a madárfiókák fejlődését. Állapította meg a Sheffieldi Egyetem kutatócsoportja magyar tudósok részvételével. Régóta keresik már a választ arra, hogy miként lehetséges, hogy egyes madárfajok fiókái pár hét alatt kirepülnek a fészekből, míg másoknál ehhez sokkal több időre van szükség. Ezt egyébként már az időszámításunk előtti negyedik század közepén Arisztotelész is tanulmányozta. Ő  csirkeembriókat vizsgált meg a fejlődésük eltérő szakaszában és az eredményeket a tartási körülmények optimalizálására használta. Azóta is foglalkoztatja a tudományos világot, hogy mi befolyásolja a fiókák tojáson belüli és a kikelés utáni fejlődését. Ehhez a legutóbbi kutatásban 3 ezernél is több madárfajt vizsgáltak meg és bebizonyították, hogy a fiókák tojáson belüli fejlődése a genetikának köszönhető, vagyis pontos folyamatok mentén történik, de a kikelésük után ezt már a környezet alakítja. Dr. Székely Tamás, a kutatócsoport egyik magyar tagja elmondta, nagy különbség van a végletek között. Az egyik trópusi énekesmadár fiókája 20 nappal azt követően már tud repülni, hogy lerakták a tojást. Vagyis ennyi idő elég neki arra, hogy kifejlődjön a tojásban, kikeljen és elrepüljön. Ehhez képest az albatrosz fiókáinak ehhez 350 napra van szükségük. A fejlődés sebességének egyik oka a testméret, minél kisebb egy állat, annál gyorsabban mennek végbe a változások. Ugyanakkor még az azonos méretű madarak fejlődési sebessége között is vannak eltérések. Ennek oka az eltérő élethely. Dr. Székely Tamás ismét az egyik végletet hozta fel példának. Az albatroszok egy lakatlan szigeten, biztonságban költik ki a tojásaikat és az utódoknak bőven van idejük arra, hogy megerősödjenek. Az eredményekből a szakértők arra is tudnak következtetni, hogy az emberi tevékenység és az éghajlatváltozás mely fajokra lehet káros és így tervet tudnak készíteni arra, hogy hol kell beavatkozni a madarak érdekében.


Lehet, hogy a nátriumion-akkumulátorok lehetnek a jövő energiatárolói. Kutatóknak már sikerült megalkotniuk a nátriumion-akkumulátort, de egészen eddig nem készült belőle olyan prototípus, amelyik felvette volna a versenyt a lítiumion-aksikkal. Bár ez utóbbiak nem kimondottan környezetszennyezők, de az alapanyagok közül többet is nehéz beszerezni és előállítani. Ráadásul, ha a lítiumion-akkumulátort magas hő, vagy túl nagy feszültség éri, akkor felrobbanhat. Ugyanakkor ilyen akksik vannak a telefonoktól az elektromos autókig gyakorlatilag szinte mindenben. Bár még csak kísérleti szakaszban van, a nátriumion-akkumulátor sokkal olcsóbb, a gyártása egyszerűbb lenne és olyan hatékony, mint a lítiumionos berendezések. Amerikai kutatóknak sikerült elkészíteniük egy nátriumion-elemet. A munkát eddig az hátráltatta, hogy a nátriumion-akkumulátorok esetében a katódban használható alapanyagok egy nagy részén naktív nátrium kristály réteg alakul ki, ami tönkreteheti az eszközt és leállíthatja az energia átvitelt. Ennek a problémának a kiküszöbölésére hoztak létre egy rétegelt fémoxid katódot, valamint egy folyékony elektrolitot, ami extra nátriumiont tartalmaz. Bár így az akkumulátorba egy jóval sósabb keverék került, de ennek köszönhetően nem kristályosodott az anyag. A tesztek során 1000 töltöttségi cikluson ment keresztül az elem és ez alatt a kapacitásának 20 százalékát veszítette el. Ez bár még elmarad egy átlagos telefonban lévő akksi hatékonyságától, de a kutatók azon dolgoznak, hogy a katód és az elektrolit kapcsolatát jobban megértsék és így a hatékonyságot is tovább növelhessék. Hozzátették, hogy bár a prototípusokban még van a nehezen beszerezhető kobaltból, hasonlóan a lítiumos akkumulátorokhoz, de az a céljuk, hogy kobalt felhasználása nélkül hozzák létre a nátriumion akkumulátorokat.


Visszanyerhetik látásukat a vakok. Magyar kutatók dolgozták ki a különleges eljárást. Az elmúlt körülbelül tíz évben rájöttek, hogy az állatokon elvégzett kísérletekből levont következtetéseket nem lehet az emberi retinára alkalmazni, ráadásul ez egy nehezen kutatható és kevésbé ismert szervünk. Vagyis alapvető fontosságú lenne, hogy emberi szöveteken, szövetekkel tudjanak kísérletezni, de ezt gátolja, hogy viszonylag kis mennyiségben férnek hozzá megfelelő minőségű humán szövethez. dr. Szabó Arnold egyetemi tanársegéd elmondta, a Semmelweis Egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetének Retina Laboratóriumában kifejlesztettek egy olyan, világviszonylatban is egyedülálló szövettenyésztési eljárást, amelynek köszönhetően a szervdonációból visszamaradó retina szövet akár 14 héten át is életben tartható, mindezt úgy, hogy közben rendkívül jó állapotban marad. Ennek eredményeként pedig olyan hosszú távú vizsgálatokat is el tudnak végezni, amelyre korábban esély sem volt. Ez a felfedezés annyira sikeres lett, hogy az eljárás iránt hatalmas a nemzetközi érdeklődés a kutatók részéről. Dr. Szabó Arnold elmondta, együttműködnek dr. Roska Botonddal, aki a többi között a Bázeli Egyetem professzora, és a bázeli Molekuláris és Klinikai Szemészeti Intézet alapítója. Ők fedezték fel, hogy a degenerált retinába vírusok segítségével be lehet juttatni fényérzékelő csatornákat. Ezzel az eljárással pedig akár a vak emberek látását is vissza lehetne adni, de az eredményeket, donorszerv hiányában nem tudták megfelelően tesztelni. A magyar kutatók fejlesztése ebben nyújtott nagy segítséget a számukra és a közös munkát hat évvel ezelőtt, 2014-ben kezdték el. A tanulmányban olyan, a gének előtt elhelyezkedő, szabályozó DNS-szakaszokat írtak le, vagyis a specifikus génterápiához nélkülözhetetlen mesterséges promóter-könyvtárat, amelyekkel célzottan megcélozhatóak az emberi retina egyes sejtjei. Ezt az eljárást alkalmazzák, amikor az emberre egyébként ártalmatlan vírust juttatnak a retinába, az adott sejttípus betegségének kezelésére, valamint a génhiba okozta zavarok javítására. A kísérlet célja, hogy a vak retinában visszaállítsák a fényérzékenységet és ezáltal a látást is. Ehhez a kígyók látását vették alapul. Ezek az állatok ugyanis nemcsak látnak, hanem a hőt is képesek érzékelni. A kutatók egy olyan ioncsatornát ültettek be a retinába, amelyiket úgy módosították mesterségesen, hogy az érzékeny legyen a hőre és ennek segítségével a retina fényérzékenysége visszatért. Sőt, ez az információ a látókéregbe is eljutott, ami azt jelenti, hogy sikerült visszaállítani a funkcionális látást. A kutatók célja, hogy idővel meg lehessen szüntetni a vakságot és a betegek látását vissza lehessen nyerni. Ennek érdekében szeretnének létrehozni egy kutatóközpontot Magyarországon, és abban bíznak, hogy ez már a közeljövőben megvalósulhat.