Figyelem! Az általad használt böngésző nem támogatott, így az oldalunk NEM működik, illetve nem jelenik meg TELJESKÖRŰEN! Segítségért kattints! Segítséget kérek!

A tudomány mai állása - Cement nélkül építenek toronyházat Sydneyben

Műsorvezető: 2020. augusztus 18. kedd, 11:27 Meghallgatva: 155 alkalommal

Elkezdődött az arab nemzetek első bolygóközi küldetése. Július végén ugyanis sikeresen elstartolt az Egyesült Arab Emirátusok Remény névre keresztelt űrszondája. Az arab Mars-szondát szállító japán űrrakéta először Föld körüli pályára állt, majd a második fokozat beindításával elindult a vörös bolygó felé, a szonda pedig a gyorsítás után sikeresen levált az indítórakétáról. Az amerikai segítséggel megépített szonda a tervek szerint a Emirátusok megalakulásának 50. évfordulóján, jövő februárban érkezik meg a Marshoz. A Dubajban lévő Mohammed bin Rashid Űrközpontból végzik az űreszköz irányítását és a kommunikációért az amerikai űrügynökség, a NASA Deep Space Network antennahálózata felel. Annak érdekében, hogy megérkezése után a szonda műszereit azonnal munkába tudják állítani, azokat út közben fokozatosan ellenőrzik és felkészítik a későbbi munkára. A szonda 121 ezer kilométer per órás sebességgel érkezik majd meg a Marshoz, de ez túl sok. 18 ezer kilométeres óránkénti sebességre kell lassítania, ami az üzemanyagának felét felemészti. A fékezőmanővert az űreszköz teljesen automatikusan hajtja majd végre, hiszen a földi irányítószemélyzet ezt a rádiójel utazási ideje miatt csak jelentős késéssel tudná megtenni. A lassítás után a szonda a Mars mögött repül majd el, ami azt jelenti, hogy egy ideig rádiócsend lesz. Ahogy ismét tudnak vele kommunikálni, úgy módosítják a Mars körüli pályát, hogy az az úgynevezett tudományos megfigyelő pálya legyen, ami lehetővé teszi a tervezett méréseket. Ezen a pályán a szonda 55 óra alatt kerüli meg a bolygót és attól minimum 20 ezer, maximum 43 ezer kilométeres távolságban lesz. Erre az ellipszis pályára az eszköz 6 hét alatt áll át teljesen. Eközben beállítják a műszereit a mérések elvégzéséhez. Ezek között van kamera, valamint infravörös és ultraibolya spektrométerek, melyekkel a Mars légkörét és annak dinamikáját vizsgálja majd az űreszköz. A begyűjtött adatokat hetente kétszer továbbítja majd a Földre és a tervek szerint ezek egy-egy alkalommal egy terabytenyi mennyiséget jelentenek. Ezeket az adatokat aztán az Emírségek kutatói megosztják a világ tudományos közösségével. A remények szerint a misszió egyik fontos hatása, hogy az így megszerzett ismeretek a jövőben az oktatásban is megjelennek.


Ismét elkezdte a tudományos munkát a NASA geológiai robot űrszondája. Az InSight robotkarja egy ideig a Vakondnak segített lejutnia a talajszint alá. A Vakondnak nevezett hőmérő eszköz feladata az lett volna, hogy leássa magát, de ez több próbálkozás után sem sikerült neki. Ezért a robot karja nyújtott segítséget. Tette ezt úgy, hogy a robotkar végén lévő lapáttal óvatosan lenyomva tartotta a cölöpverőgéphez hasonlító eszközt. Ahhoz, hogy az önbeverő folyamat sikeres legyen arra van szükség, hogy a talaj súrlódjon, amit a Vakond körül összeomló laza talaj tenne lehetővé. Az InSight alatti marsi alaj azonban olyan kemény, mint a beton, ezért a fúrófej csak egy helyben pattogott és kifordult a helyéből. A robotkar abban segített, hogy a fúró egy helyben maradjon és sikeres legyen az ásás. A Vakondnak legalább 3 méter mélyre kellene leásnia saját magát, hogy a bolygó belső hőmérsékletét, a környező anyagok hőtehetetlenségét és a Mars belsejéből feláramló hőt pontosan meg tudja mérni. A robotkar egyik új feladata, hogy végigpásztázza az eszköz napelemeit, hogy kiderüljön, milyen vastag porréteg borítja azokat. Ha ugyanis ezt sikerül megbecsülni, akkor az is kiderül, hogy mennyi energia áll az InSight rendelkezésére naponta. Emellett folytatnák a robotkarral a marsi égbolt megfigyelését. Hullócsillagok után kutatnak. Ezek mennyiségéből arra következtetnek, hogy jelenleg milyen gyakoriak a meteorbecsapódások a vörös bolygó felszínén. A becsapódásokat az eszköz szeizmométere is érzékeli és ezt a két adatot össze is lehet hasonlítani egymással. A szeizmométer az első marsrengéseket 2019 januárjában érzékelte, három hónappal a mérések megkezdése után, de ugyanazon év őszén már napi 1-2 rengést észlelt. Azóta már több mint 480 ilyen eseményt rögzített az eszköz, ezek gyakorisága pedig kevesebb mint heti egyre csökkent. A szakértők azt mondják, a kisebb rengések nem múltak el, mindössze arról van szó, hogy az évszakra jellemző erősebb légköri turbulencia zaja elfedi azok jeleit.



Elkezdődött az ITER összeszerelése. A világ első erőműméretű fúziós kísérleti berendezését a franciaországi Cadarache-ban állítják össze az Energiatudományi Kutatóközpont mérnökeinek és kutatóinak a részvételével. Az ITER, vagyis a nemzetközi kísérleti termonukleáris reaktor a világ egyik legnagyobb nemzetközi mágneses-fúziós kutatás-fejlesztési projektje és a célja, hogy bebizonyítsák, a Földön lehetséges magfúzióval békés célokra energiát termelni. Ezen kívül a későbbi fúziós erőművekben használandó technológiákat is itt tesztelik majd, közölte Eötvös Loránd Kutatási Hálózat. Az ITER fejlesztésében Magyarországról az ehhez a hálózathoz tartozó Energiatudományi Kutatóközpont Fúziós Plazmafizika Laboratóriumának és Fúziós Technológia Laboratóriumának a szakemberei vesznek részt. A beszámoló szerint a magyarok tervezték meg a kísérleti termonukleáris reaktor teljes belső kábelezését úgy, hogy azok 20 évig karbantartás nélkül is képesek működni. Egyes alkotóelemeket Budapesten teszteltek és a magyar mérnökök jelenleg is egy fontos berendezésen, az úgynevezett szaporítókazettán dolgoznak. Ez az eszköz felelős az erőművön belül a fúzió egyik üzemanyagának előállításáért. A magyar szakemberek emellett pályázatot nyújtottak be a pelletbelövő építésére, ami az ITER egyik kritikus berendezése lesz. Ez oldja majd meg a fúziós erőműben az üzemanyag utánpótlását. Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat közleménye szerint az, hogy elkezdődött a létesítmény összeszerelése, hatalmas mérföldkőnek számít, hiszen eddig főleg az épületeket és a kiszolgálóegységeket építették. Mostantól viszont várhatóan felgyorsulnak majd az ITER-építés eseményei.


Új, energiahatékonyabb eljárással lehetne előállítani a benzint. Amerikai és brit kutatók évek óta kísérleteznek és a közelmúltban bejelentették, hogy munkájuk eredményeként nagy eséllyel képesek lesznek megoldást találni a membrántechnológiára alapozott kőolaj-finomítás ipari megvalósítására. A hagyományos olajfinomítás úgy történik, hogy a nyersolajat elforralják, a keletkező párát pedig szakaszosan kicsapatva különböző sűrűségű párlatokat állítanak elő. Ezt nevezik frakcionált desztillációnak, ami egy meglehetősen energiaigényes folyamat. Létezhet ugyanakkor olyan eljárás is, ami ehhez képest jelentős energiamegtakarítással jár. Laboratóriumi körülmények között ki lehetne dolgozni egy olyan technológiát, aminek segítségével az ivóvíz-tisztításban használt fordított ozmózishoz hasonlóan választanák szét a nyersolaj frakcióit. Hő helyett nyomásra alapozott eljárással már készítettek nyersolajból benzint és kerozint is. A kutatók 6 éve tartó együttműködésében már kifejlesztettek egy olyan membránszűrőt, ami a jelenleg elérhető szelektív membránoknál kétszer hatékonyabban működik. Bár a laborban kipróbált technológia hatásos, de ahhoz, hogy ipari méretekben is alkalmazzák, további kutatásokra lesz még szükség.


Széllel termelik a gázt, amivel lakásokat fűtenek Skóciában. Az egyik brit gázszolgáltató vállalat bejelentette, hogy elindítják a világ első olyan zöldenergetikai beruházását, amelyben a szélturbinák által megtermelt energiát használják fel arra, hogy a vizet elemeire bontsák. Ennek eredményeként hidrogént kapnak, amit a háztartások fűtésére használnak fel. A projektben az Északi-tenger partján fekvő Fife megye 300 háztartását látják el így energiával, de a későbbiekben több partvidéki település gázszolgáltatása is átállhat arra, hogy földgáz helyett tiszta hidrogénnel melegítsék a radiátorokat. Bár hasonló megoldásokról már korábban is lehetett hallani, de azokban jellemzően arról van szó, hogy a megtermelt hidrogén egy részét bekeverik a földgázhálózatba. A skótok megoldása azért számít újdonságnak, mivel a folyamathoz tengerre telepített szélerőműveket használnak és teljesen kiváltják vele a földgázt. Skócia ígérete szerint 2045-re, míg Nagy-Britannia 2050-re vállalta, hogy eléri a teljes szén-dioxid-semlegességet.


Rengeteg szén-dioxidot lehetne kivonni a légkörből egy egyszerű változtatással. A Sheffieldi Egyetem kutatói jöttek rá, hogy ha a mezőgazdaságban a szántóföldeket zúzott kőporral hintenék be, akkor a növények szén-dioxid-elnyelő képessége a jelenlegi sokszorosára emelkedne. A brit kutatók kiszámolták, hogy ha ez a módszer világszerte mindenhol elterjedne, azzal a légkör akár 2 milliárd tonnányi szén-dioxidtól is megszabadulhatna. Vagyis a gazdák nagyon nagy segítséget nyújtanának a klímaváltozás elleni küzdelemben. A 2 milliárd tonna körülbelül akkor mennyiség, mint amennyi a repülés és a szállítóforgalom miatt kerül a levegőbe. A jelenség hátterében egyébként egy természetes folyamat húzódik meg. A földre hulló esőcseppekben lévő szén-dioxiddal reakcióba lépnek a kőtörmelékben lévő ásványi anyagok és megkötik azt. Az így keletkező bikarbonát pedig vagy a talajba kerül, vagy elmosódik a vizekbe jut. A brit kutatók azt írják, hogy ezzel a módszerrel lassítani lehetne a globális klímaváltozást, ráadásul egyszerű, nem igényel nagy anyagi befektetést, sem átalakításokat és könnyen kivitelezhető. Mindemellett a kőtörmelék abban is segíthet, hogy a talaj tápanyagban gazdag legyen, ami pedig hosszú távon még az élelmiszerellátást is segítheti. Az eljárás további előnyei közé sorolták még azt is, hogy csökkenti az esővíz savasságát, így pedig mérsékelheti az óceánok elsavasodását, valamint fel lehetne használni a bányászatból fennmaradó szilikát-kőtörmeléket. Bár ezt a megoldást már sokfelé használják a talajminőség javítására, de a brit kutatók tanulmánya az első, amely ennyire részletgazdag. A szimulációt, a számításokat a lehető legnagyobb méretben végezték el. A teljes világtérképet megvizsgálták, amelyen a helyi sajátosságok is szerepeltek. Vagyis területenként adták meg az olyan adatokat, mint például a mezőgazdasági területek mérete és az időjárási jellegzetességek. Azt is kiszámolták, hogy a kőtörmelék szállítása mekkora károsanyag-kibocsátással járna. Minden adatot összesítve a kutatók arra jutottak, hogy ezzel az eljárással 2050-re 2 milliárd tonnányi szén-dioxidot lehetne kivonni a légkörből.


Elkészült az anyag, amit nem lehet elvágni. A különleges anyagot német és angol tudósok fejlesztették ki. A tanulmányban azt írják, teljesen mindegy, hogy milyen eszközzel, vagy módszerrel próbálják meg elvágni az anyagot, az nem sikerülhet. A körfűrész, a fúró, vagy a épp a vízsugár is csak a felső réteget sérti fel, de az anyag struktúrája eközben dinamikusan átalakul úgy, hogy a vágószerszám ne legyen képes rajta keresztülhatolni. Az anyag celluláris felépítésű alumínium fémhabba ágyazott kerámiakockákból épül fel, a kutatókat a tengeri állatok meszes váza és a grapefruit héjának struktúrája ihlette. Azt írják, hogy a mészvázas élőlények külső váza is ehhez hasonló. Az ugyanis biopolimerbe épített kemény pikkelyekből áll. Ez a megoldás egyszerre képez kemény felületet, ugyanakkor az erőhatások eloszlatásához szükséges alakíthatóságot is biztosítja. Az anyag szerkezete olyan, hogy ha külső erőhatás éri, akkor a részecskék mozogni kezdenek és a szerszámra ellentétes erőhatás gyakorolnak, aminek eredményeként az eszköz megakad, nem tudja tovább vágni a felületet. Sőt, a szerszám, amivel megpróbálják elvágni a próteuszt jobban megsérül, mint maga az anyag, hiszen az utóbbiban fellépő vibráló erő rendkívül romboló hatást fejt ki. A próteusz szerkezetében létrejövő rezgés a kutatók szerint korlátlan ideig fenntartható, feltéve, ha a szerszám, amivel el akarjuk vágni, kibírja. Számos tesztet végeztek és ezek alapján kijelenthető, minél tovább próbálkoztak a próteusz elvágásával, az eszköz, amit ehhez használtak, egyre jobban eltompult. Ennek egyik oka, hogy a vágás közben az eszközről leváló anyagok betemetik az anyag szerkezeti sérüléseit és minél gyorsabb a vágómozgás, annál több törmelék keletkezik. Vagyis a lerakódó védőréteg egyre tömörebb és erősebb lesz. A brit és német tudósok szerint a vághatatlan anyagot az élet számos területén fel lehetne használni. Például kerékpárzárat, biztonsági ajtót, vagy páncélt is készíthetnének belőle.


Kockákból felépülő világban élünk Erre jött rá a Műegyetem kutatói által vezetett magyar-amerikai kutatócsoport. Erről már az ókori görög filozófus, Platón is írt. Ő a kockát képzelte el a föld építőelemeként, mivel a kocka az egyetlen szabályos test, amelyik hézagmentesen illeszkedik egymáshoz. Összesen ötféle szabályos, vagy platóni test létezik, melyek közös jellemzője, hogy azonos alakú és méretű oldallapok határolják és maguk is szabályosak. Tehát mind a szögeik, mind az oldalaik hossza egyenlő. Ezeket a köznyelvben egyszerűen 4, 6, 8, 12, és 20 oldalú kockának szokás nevezni, valójában ezek a tetraéder, a hexaéder, az oktaéder, a dodekaéder és az ikozaéder. Platón úgy gondolta, hogy a kockának fontos szerepe van a világ szerkezetében és most kiderült, hogy egyáltalán nem tévedett. Domokos Gábor, akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia-Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Morfodinamika Kutatócsoport vezetője, a BME Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszék egyetemi tanára, a tanulmány vezető szerzője azt mondta, ha egy konvex térbeli poliédert vagy egy síkbeli poligont egy síkkal kettévágunk, majd ezután még sokszor kettévágjuk, akkor rengeteg sokszöget, és testet kapunk. Ezek bár különbözőek lesznek, de ha csúcsaik, éleik és lapjaik számát átlagoljuk, akkor végül a kocka jellemzőit kapjuk, vagyis 8 csúcsot, 12 élt és 6 lapot. Az anyagok természetes töredezésekor is ez figyelhető meg. Példaként egy sziklát hozott fel, amely ha évszázadok alatt széttöredezik, akkor rengeteg poliéder lesz a helyén. A poliéder egy olyan test, amit minden oldaláról síkok határolnak, vagyis ilyen poliéder például a kocka is. Ez a tagozódás figyelhető meg akkor is, amikor kiszárad a talaj és mozaikos lesz a felszín. Domokos Gábor egy akár otthon is elvégezhető a kísérletet javasolt. Azt mondta, ha egy háromszöget kettévágunk, akkor két sokszög keletkezik, melyek csúcsainak átlaga több lesz, mint három, és ha egy 180 foknál kisebb belső szögekkel rendelkező ötszöget, vagy még ennél is több csúccsal rendelkező sokszöget vágunk ketté, akkor az így kapott két sokszög átlagosan kevesebb csúccsal rendelkezik. Domokos Gábor azt mondta, mindegy, hogy a kezdeti sokszög mekkora, ha a folyamatot elég sokszor megismételjük, akkor a csúcsok átlaga mindig a négyhez közelít. Tehát a négyszög olyan egyensúlyi állapotnak tűnik a rendszerben, ami véletlenszerű darabolásnál előbb, vagy utóbb előáll. Domokos Gábor az egyik feltalálója a Gömböcnek, az első ismert tömör testnek, amelyet akárhogyan teszünk le, mindig visszatér a stabil egyensúlyi helyzetébe, mindig ugyanazon a ponton áll meg. A Gömböcnek két egyensúlyi pontja van, egy stabil és egy instabil. Az akadémikus azt mondta, kutatási eredményeik az élettelen természet alakfejlődési folyamatának kezdetét írják le, ezzel szemben pedig a Gömböc a folyamat végpontja. A formafejlődés folyamatát a kocka és a Gömbös úgy foglalják keretbe, hogy maguk tökéletességében egyik sem jelenik meg a természetben. Míg a kockának 26 egyensúlyi pontja van, addig a Gömböcnek kettő, a valós testek esetében viszont, amik a természetben képződnek e két végpont között helyezkedik el. Az egyensúlyi pontok száma pedig azt mutatja, hogy a test a saját fejlődésének melyik szakaszában tart.


Fémevő baktériumot fedeztek fel amerikai tudósok. Azt már régóta feltételezték, hogy létezhet ilyen élőlény, de ezidáig bizonyítani nem sikerült. A kaliforniai mikrobiológusok teljesen véletlenül fedezték fel a fémevő baktériumot, hiszen egyáltalán nem ezirányú kísérletet végeztek. Egyikük a mosogatóban hagyott egy üvegedényt. Ebben vízzel átitatott könnyű, krétaszerű mangánt tartott. Amikor hónapokkal később ismét ránézett azt tapasztalta, hogy az üvegedényt egy fekete anyag fedi. Alapos vizsgálatnak vetették alá és kiderült, hogy oxidált mangán borította az üveget, amit olyan baktériumok állíthattak elő, amik a csapvízben voltak. A megfigyelésről készült tanulmányban azt írják, a felfedezett baktériumok az első élőlények a Tudomány mai állása szerint, amelyek tápanyagként képesek hasznosítani a mangánt. Mindezt úgy érik el, hogy azt kemoszintézishez használták, tehát biomasszát állítottak elő a szervetlen anyagból. Ez a felfedezés magyarázhatja meg, hogy vízhálózatok helyenként miért tömődnek el mangán-oxidokkal. Eddig ugyanis senki nem tudta, hogy a csövekben ez az anyag miért keletkezik.


Nincs különbség az emlősök agyi konnektivitása között. Erre jöttek rá a Tel-avivi Egyetem kutatói. Azt írják, hogy az emlősök, így az ember agya is két féltekéből áll. Ezeket az információátvitelben szerepet játszó axonok kötik össze. Az, hogy az agyi konnektivitás minden emlősnél megegyezik, azt jelenti, hogy az információk átvitele az egyik agyféltekéről a másikra ugyanolyan hatékonysággal működik, függetlenül attól, hogy melyik fajról van szó. Vagyis nem számít, hogy bálnákról, vagy egerekről beszélünk. Az izraeli kutatók 130 különböző emlősfaj, köztük az ember agyán végeztek MRI-vizsgálatot és az agy méretétől, valamint szerkezetétől függetlenül minden esetben egyenlő szintő konnektivitást mértek. Emellett azonosítottak egy úgynevezett kompenzációs mechanizmust is, ami azt jelenti, hogy az agy a két félteke közötti kevesebb kapcsolatot az agyféltekéken belül több kapcsolattal kompenzálja, vagy épp fordítva. Kiderült az is, hogy bár a konnektivitás ugyanolyan mértékű, annak mértékét a különböző emlősfajok más és más stratégiák mentén őrzik meg. A konnektivitás egyes típusai különböző kognitív funkciókra vagy emberi képességekre gyakorolhatnak hatást.


Egy-egy tárgy méretét és elhelyezkedését minden ember másként látja. Derült ki kaliforniai kutatók vizsgálataiból, akik azt is megállapították, hogy még az egyén saját látómezejének eltérő pontjain is máshogy ítéli meg mindenki a tárgyak elhelyezkedését és méretét. A tanulmány vezető szerzője elmondta, azt feltételezzük, hogy a körülöttünk lévő fizikai világot a maga tökéletes valójában észleljük, de az új eredmények szerint mindenki egyedi vizuális ujjlenyomattal rendelkezik. Arra keresték a választ, hogy az emberek a környezetükben lévő tárgyakat pontosan ugyanúgy látják-e. Vagyis például, hogy egy kávéscsésze esetében egyetértés van-e az emberek között annak elhelyezkedéséről, vagy például arról, hogy elég nagy-e a füle. A vizsgálatok szerint nincs egyetértés. A kutató azt mondta, az életünk során a számos gyakorlással hozzászoktunk, hogy a mozgásunkat a látottakkal összhangban végezzük el. A kísérletben résztvevőknek eltérő hosszúságú köríveket kellett nézniük és meg kellett becsülniük azok hosszát. A kutatók maguk is meglepődtek, amikor kiderült, hogy ugyanazokat az íveket az emberek hosszabbnak, vagy épp rövidebbnek látták attól függetlenül, hogy a látómezejük mely részén érzékelték azokat. Azt mondják, hogy az eredmények elképesztő eltéréseket mutattak nemcsak az egyes emberek, hanem az egyének saját látómezején belül is. Ahhoz, hogy megértsék ennek pontos okait, további vizsgálatokra lesz szükség és azt is meg kell érteni, folytatták a szakértők, hogy ezekhez a hibákhoz miként alkalmazkodunk.


Kihasználják egymást a delfinek. Amerikai kutatók az elmúlt 30 évből nézték át körülbelül 1700 palackorrú delfin viselkedését az ausztráliai Cápa-öbölből. Kiderült, hogy a delfinek érdekbarátságokat kötnek és már fiatalon is tudják, hogy olyan egyedek társaságát kell keresniük, amelyek életük későbbi szakaszában segíthetnek nekik. Megfigyelték, hogy nagyjából 10 éves korukig ezek az állatok főleg olyanokkal barátkoznak, amelyektől olyan képességeket tanulhatnak el, ami felnőttkorukban fontos lesz számukra. A palackorrú delfinek 3-4 éves korukban kezdenek elszakadni az anyjuktól és időről időre más és más csoportokhoz csatlakoznak. Bár gyakran lépnek be újabb közösségekbe, az is megfigyelhető, hogy van egy-két közeli barátjuk, és velük, csoporttól függetlenül több időt töltenek. A kutatók azt írják, hogy a hímek főleg hímekkel, míg a nőstények inkább nőstényekkel barátkoznak. Az is kiderült, hogy a két nem máshogy alakítja ki a kapcsolatait. A hímek gyakrabban érnek egymáshoz, összedörzsölik az uszonyukat és közösen pihennek, ezzel szemben a nőstények többnyire kerülik a fizikai érintkezést és több időt szánnak a táplálékkeresésre. Ez utóbbi azért fontos, mivel az utódok felneveléséhez több energiára, vagyis több élelemre lesz szükségük. Ezzel magyarázható, hogy a nőstények ezt gyakorolják már egészen fiatal koruktól kezdve.


Cement nélkül építenek toronyházat Sydneyben. A cement a beton szükséges összetevője, ugyanakkor jelentős környezeti terhelést is jelent. A cementgyártás teszi ki ugyanis a világ szén-dioxid kibocsátásának 8 százalékát. Egy ausztráliai cég arra vállalkozott, hogy fenntartható irodaházat építsen, ráadásul beton nélkül. A célkitűzés az volt, hogy a környezetre a lehető legkisebb terhelést jelentse, ezért a belső faszerkezettel rendelkezik, amit acélváz vesz körül, az energiaszükségletét teljes mértékben megújuló forrásokból fedezi, az üveghomlokzat pedig amellett, hogy árnyékol még energiát is termel. A 40 emeletes, 180 méter magas épületen rengeteg zöldfelület, és kert lesz. A tervek szerint az épület 2025-re készülhet el és a beköltöző cégek nagyjából 4 ezer munkatársa dolgozhat majd az innovatít és egészséges környezetben.


Mesterséges intelligenciával verték át a megrendelőket, de senkinek nem származott belőle kára. Sőt! Egy oroszországi dizájn stúdió megalkotott egy kitalált személyt, aki, illetve ami logótervezéssel foglalkozik. Élő emberről szó sem volt, a cég egy mesterséges intelligenciát fejlesztett, amit kézzel rajzolt vektoros képekkel tanítottak meg a márkatervezésre, és nagyon sok fotót is megmutattak a gépnek, hogy akkor is képes legyen valamit alkotni, ha a megrendelőnek semmilyen ötlete nincs. A munkáit végül nem lehetett megkülönböztetni az emberi alkotásoktól. Elkészítették a képzeletbeli tervező háttértörténetét és még egy portfóliót is terveztek neki. Miután bekerült a köztudatba, egymás után érkeztek a megrendelések. Influenszereknek, éttermeknek, telefonos alkalmazásokhoz és új termékekhez tervezett logókat, márkajelzéseket a gépi dizájner. A megrendelők pedig nagyon elégedettek voltak a végeredménnyel. Az orosz dizájn stúdió egy év elteltével jelentette be, hogy a híres tervező valójában nem létezik. Bár a mesterséges intelligencia segítségével logókat már korábban is terveztek maguknak egyes cégek, de azok többnyire csak egy bizonyos határ mentén kaptak szabad kezet, hogy a márka mindenképpen felismerhető maradjon. Az oroszok által alkotott program viszont szabad kezet kapott és nagyobb szabadságot is. A beérkező levelekben kulcsszavakat keres, amelyek alapján eleget tesz a megrendeléseknek. Miután elkészül az első minta, egy algoritmus finomít a megjelenésen és létrehoz egy színskálát. A folyamat utolsó lépésében a kész logót, márkatervet a cég egy valódi munkatársa küldi vissza a megrendelőnek. A cég bár már leleplezte a népszerű dizájnert, nem hagyják elfeledni és továbbra is használják a munkáit. Ezt azzal magyarázták, hogy a mesterséges intelligencia gyakran teljesen más irányba viszi a tervezési folyamatot, mint egy ember és mint amire számítanának. Az oroszok alkotta gépi tervező bebizonyította, hogy a mesterséges intelligencia már nem az álmodozások, hanem a mindennapok része még a művészetben, a kreatív munkában is.


a tu

Adás hallgatása