Mert kedves és okos, ráadásul el tudja magyarázni, hogy mi fán terem a paleolit életmód? Mindezek mellett nem csak magyarázza, hanem kutatja, kísérletezi, megvalósítja és nagyszerű könyvekbe szerkeszti mindazt, melyet megélt, látott, tanult. A gasztronómiát csodálatos kalandnak tartja, amelybe bárki, nemtől, kortól, kultúrától függetlenül belevághat a maga és a szerettei örömére. Amikor először olvastam a nevét, azt hittem elírás. Amikor személyesen megismertem, azonnal megkedveltem. Megfogott a kedvessége, a külső és belső frissessége, fiatalsága és amikor megtudtam, hogy táplálkozás tudománnyal foglalkozik, eszembe jutott egy mondás, amely a családunkban kering: “ A fogainkkal ássuk a sírunkat. “
Ez - sajnos - valóban így van, különösen mostanában. Sok az elhízott, a cukorbeteg, sokan szenvednek magas vérnyomástól, hogy csak néhányat említsek azok közül a betegségek közül, amelyek bizonyítottan a táplálkozással függnek össze. Ami számomra különösen aggasztó, hogy ez már a kisgyermek korban is egyre gyakoribb. Miközben folyamatosan halljuk, látjuk a médiában, figyelmeztetnek a szakemberek, hogy együnk kevesebbet, mást, mozogjunk többet, változtassuk meg az életmódunkat.
Általában meg is tesszük ezt. Nagy lelkesedéssel futunk, járunk edzeni, főzünk, korán kelünk, elkészítjük az egész napi - sokszor kissé íztelen - menüt, kis műanyag dobozkákban visszük magunkkal a munkahelyre egy-két, esetleg három hétig. Azután közbejön valami, majd megint és három hét múlva ugyanott tartunk, ahol elkezdtük az életmódváltást. Tisztelet a számtalan kivételnek, akiknek sikerült, és két-három hónap múlva azt vesszük észre rajtuk irigykedve, hogy mennyivel kisimultabbak, jobb kedvűek és karcsúbbak.
Ők tudják a titkot, amelyre Mezei Elmirával folytatott beszélgetések során rájöttem, hogy egy étel attól még lehet ízletes, édes, sőt még zsíros is, hogy egészséges. Rájöttem arra is, hogy egy étkezés akkor igazán kielégítő, ha mind az öt érzékszervünk aktívan részt vehet benne: a látás, a hallás, a szaglás a tapintás és az ízlelés is. Az ínyencség számomra úri huncutságnak tűnt, de Elmira segítségével megértettem, hogy nem az.
Mikor megvettem az első szakácskönyvét, rácsodálkoztam a számtalan ismeretlen nevű alapanyagra, a szépséges ételfotókra és arra a közvetlen, egyszerű fogalmazásra, amelytől úgy éreztem, hogy ez nekem is sikerülhet. Beszereztük a szükséges és ajánlott dolgokat, majd hozzáfogtunk és sikerült! Az elkészített étel éppen olyan lett, mint a képen és a megadott idő alatt el is készültünk vele. Ami a számomra a legfontosabb, hogy a számtalan, addig általunk nem ismert és nem használt alapanyag és fűszer ellenére, vagy éppen azért, a legtöbb elkészült étel a családomnak nagyon ízlett. Nos, ezért szeretem Mezei Elmirát és ezért szeretném, ha Önök is megismernék.
A vele készült beszélgetés július 04-n hétfőn 10 órakor hangzik el a Jóllét magazinunkban, majd hamarosan felkerül a rádió hangalbumába.
