Figyelem! Az általad használt böngésző nem támogatott, így az oldalunk NEM működik, illetve nem jelenik meg TELJESKÖRŰEN! Segítségért kattints! Segítséget kérek!

A tudomány mai állása - Hatalmas, minden korábbinál magasabb szélturbinákat lehet gyártani a jövőben

Műsorvezető: 2020. július 14. kedd, 09:41 Meghallgatva: 137 alkalommal

A világ leghíresebb elmélete 115 éves. Albert Einstein 1905. június 30-án publikálta a Mozgó testek elektrodinamikájáról című cikket. Ebben fejtette ki a relativitáselmélet néven híressé vált teóriát, amely az addig örök érvényűnek tartott newtoni fizikát alapjaiban rengette meg. A relativitáselmélet kifejezés ugyanakkor az eredeti cikkben még nem szerepelt, azt csak később, az év végén kiadott újabb írásában használta. Ebben továbbgondolta a korábban papírra vetett eredményeket. Einstein viszont nem lett azonnal világhírű. Bár az írása a kor egyik legtekintélyesebb tudományos folyóiratában jelent meg, ennek  megfelelően pedig sokakhoz jutott el, még a tudományos világban sem hozott számára kiemelkedő elismerést. Ennek több oka is van, az egyik az, hogy a következtetéseinek voltak előzményei, hiszen több tudós is dolgozott ugyanezen a problémán. A felfedezése így eleinte Lorentz–Einstein-elmélet néven lett ismert, míg maga Albert Einstein relativitáselvként beszélt róla. Az élete nem változott meg jelentősen, bár a munkahelyén, a svájci szabadalmi hivatalban előléptették, majd 1909-ben egyetemi állást kapott. Tíz évvel a Mozgó testek elektrodinamikájáról című cikk megjelenése után, 1915-ben megalkotta az általános relativitáselméletet. Ebben a gravitációt nem erőként írja le, hanem a téridő görbületeként. Ezután még évekig kellett várni, hogy a nagyközönség is felfigyeljen az eredményeivel. 1919-ben ugyanis bebizonyították az Einstein által megfogalmazottakat, amikor egy csillag fényét a Nap gravitációs tere által történt meghajlításával mérték meg. Az egyik világhírű lap akkor címlapon számolt be az eredményről, aminek a „Forradalom a tudományban – A világegyetem új elmélete – Newton törvényei megdöntve” címet adta. Einstein fizikai Nobel-díjat kapott 1921-ben, de hivatalosan nem a relativitáselméleteiért. Az indoklás szerint a Nobel-díjat az elméleti fizika területén szerzett érdemeiért, különös tekintettel a fényelektromos jelenség törvényszerűségeinek felismeréséért ítélték oda.


Hamarosan elindulhat a NASA történelmi Mars-missziója. A helikopter fejlesztése befejeződött és a legkorábbi időpont, amikor útnak indíthatják, július 20. A küldetésben két eszköz vesz majd részt. A helikopter és a marsjáró. A fontosabb feladata ez utóbbinak lesz, hiszen azt próbálja majd meg kideríteni, hogy a vörös bolygón valaha létezhetett-e élet. A látványosabb munka viszont a helikopteré, amely kísérleti jellegű lesz. EA nnek köszönhetően tanulmányozhatja a NASA, hogy miként lehet repülni egy másik bolygón. Az amerikai űrkutatási hivatal igazgatója korábban azt mondta, a helikopter különösen érdekes, hiszen az emberi történelemben eddig példátlan repülést hajt majd végre. A helikoptert hat évig fejlesztették és a Marsig tartó utat a másik jármű aljára erősítve teszi meg. A tervek szerint jövő februárban érkezhetnek meg a vörös bolygóhoz, ahol a hét percig tartó kritikus ereszkedés végén a repülő eszköz leválik a roverről. A helikopter legalább 50 méterre távolodik majd el a másik eszköztől, amelyik képes lesz megfigyelni annak mozgását. A NASA mérnökei úgy tervezik, hogy a helikopter háromszor repülhet majd a Marson, de ez a szám küldetés állapotától függően változhat.


Privát, kereskedelmi űrállomás épülhet a világűrben. Egy amerikai cég, mely a világűrről nagy tapasztalattal rendelkező munkatársakat foglalkoztat, szerződést kötött a NASA-val. Megállapodtak, hogy a magáncég egy új modult csatlakoztathat a Nemzetközi Űrállomáshoz. Ezzel a modullal bővítik majd ki a hivatásos űrhajósok lakóhelyét, viszont, amikor a Nemzetközi Űrállomás elér az élettartama végére és nem használhatják többé, a magáncég moduljai önálló, kereskedelmi űrállomásként működhetnek tovább. Már meg is állapodtak egy beszállítóval, amelyik a lakómodult és mikrometeorokat távol tartó védelmi rendszert tervezi és építi majd meg. A tervek szerint az új egység 2024-ben készül el.


Különleges bolygókat fedeztek fel az űrkutatók. Csillagászati léptékben mérve a Naprendszer közelében azonosították az exobolygókat. A tőlünk mindössze 11 fényévre lévő Gliese 887 jelű vörös törpe körül kering két ígéretes szuperföld. A szuperföldek tömege a Földénél nagyobb, de kisebb, mint az Uránuszé, vagy a Neptunuszé. Mindkét most azonosított bolygó ráadásul a csillag lakható zónájában kering, vagyis ott, ahol a víz folyékony halmazállapotban képes fennmaradni, ami a földi élet egyik alapja. A Göttingeni Egyetem vezette csapat a chilei Európai Déli Obszervatórium segítségével tudta a megvizsgálni a csillagot és a fényének változásai alapján következtettek a két szuperföld jelenlétére. Az egyik 9,3, a másik 21,8 nap alatt kerüli meg a vörös törpét és a mérések és becslések szerint ez utóbbi felszínén körülbelül 70 Celsius-fok lehet a hőmérséklet. A csillagászok azt írják, hogy a 11 fényévre lévő csillag körülbelül fele akkora lehet, mint a Nap és lényegesen halványabb a fénye. Emellett nem igazán aktív, ami a szakértők szerint kedvezhet a közeli égitestek, így a két szuperföld atmoszférája megmaradásának, ezzel együtt pedig az élet kialakulásának is.


Egyre több jel utal arra, hogy kialakulhatott az élet a Jupiter egyik holdján. A kutatók már jó ideje arra gyanakodnak, hogy az Europa felszínét borító vastag jégréteg alatti óceánban kialakulhatott az élet. A legújabb eredmények pedig ugyancsak ezt az elméletet erősítik. A szakértők most azt vizsgálták, hogy a hold rejtett óceánja miként alakult ki. Tanulmányuk szerint kétféleképpen jöhetett létre a felszín alatti óceán. Az egyik elmélet szerint úgy, hogy a hold belsejében zajló radioaktív bomlás hatására a vízben gazdag ásványokból kilökődött a víz. A másik lehetséges magyarázat szerint viszont úgy alakult ki az óceán, hogy a Jupiter két másik nagy holdja az Io és a Ganymedes közötti gravitációs kölcsönhatás miatt szabadultak meg a víztől az ásványok. A NASA egyik munkatársa elmondta, azt gondolják, hogy az Europa óceánja a keletkezésekor még biztosan lakható volt, hiszen a számítógépes modellek szerint az összetétele enyhén volt savas, illetve tartalmazott szén-dioxidot és szulfátokat. Hozzátette, hogy olyan mikrobák élhettek a vízben, melyek egyes földi baktériumokhoz hasonlóan a szén-dioxidból nyertek energiát. Az Europa egyébként bár kisebb mint a mi Holdunk, mégis kétszer annyi vizet tartalmazhat, mint a Föld óceánjai.


Fókáknak köszönhetően fedeztek fel eddig ismeretlen tengeráramlatokat a Göteborgi Egyetem munkatársai. A svéd kutatók műszereket és műholdas rádióadót ragasztottak a fókák szőrére vedlés után. Az eszközök az állat úszása közben folyamatosan gyűjtik az adatokat és amikor a fóka feljön a felszínre, a rádióadó továbbítja azokat a műholdnak. A műszerek nem maradnak sokáig a fókákon, legkésőbb a következő vedléskor a szőrrel együtt leesnek. Ennek a módszernek a segítségével olyan áramlatokat sikerült azonosítani, amire korábban esély sem volt. A felfedezett áramlatok 100 méter és 10 kilométer közötti hosszúságúak. Bár az eddig használt műszerek számára láthatatlanok, mégis kölcsönhatásba lépnek az óceán erős, nagy viharaival, így pedig szerepet játszanak mind az antarktiszi jégtakaró olvadásában és a szén körforgásában is. Az egyik kutató elmondta, amellett, hogy a felső-óceáni áramlatoknak a tengerjég-réteg alatt kifejtett hatásaiba sikerült bepillantást nyerniük, még a fókák eddigi rejtett, víz alatti viselkedéséről is értékes információkat szerezhetnek. Hozzátették azt is, hogy bár a tudomány mai állása szerint a téli időszak nyugodt és a nagy tengerjég-borításnak köszönhetően ilyenkor kiegyenlítődnek a hőmérsékleti viszonyok, a valóság azonban ehhez képest az, amit a most elvégzett kutatások mutatnak, hogy a hőcsere a jég alatt ilyenkor is zajlik. Kiderült az is, hogy amikor nyugodt az óceán és nincsenek viharok, sem erős szelek, ezek a kicsinek mondható áramlatok meglepően energikusak lesznek. Ezek energiájának köszönhetően a felszíni és mélyebben lévő víz közötti keveredés fokozódik. Így a kis áramlatoknak fontos szerepük van a hő, a szén és a tápanyagok cserélődésében. A kutatók a fókákon kívül bevetették a modern technológiát is. Egy újtípusú merülő robotot, amit egy műholdon keresztül tudnak irányítani. Ezzel több hónapig gyűjtötték a minden korábbinál nagyobb részletességű adatokat. Ennek eredményeként sikerült megállapítani, hogy az óceán és a légkör között meglepően erős fizikai kölcsönhatások vannak. Hozzátették, a két újabb kutatás hiánypótló eredményt hozott a kis méretű óceáni áramlatokról, amelyeknek ugyanakkor globális hatása van az éghajlatra.


Folyamatosan bővül az óceánok mélyéről készülő térkép. Hiába vannak közvetlen közel a tengerek és óceánok, azok mélyének topográfiája még annyira sem ismert a kutatók szerint, mint például a Merkúr, Vénusz vagy Mars felszíne. Ezt szeretné megváltoztatni egy mélytengermérési program, melynek keretében már az óceánok mélyének ötödéről sikerült képet alkotniuk. A szakértők ahelyett, hogy minden egyes négyzetkilométert maguk térképeznének fel, begyűjtik a már fellelhető vízrajzi adatokat a többi között a tudományos akadémiáktól és a kereskedelmi forrásoktól, vagyis a hajóktól. Ezek segítségével tudnak átfogó térképet készíteni a Föld óceánjairól, tengereiről. A módszer hatékonyságát jól mutatja, hogy a program 2017-es indulásakor még csak a vizek 6 százaléka volt feltérképezve, azóta viszont ez már 19 százalékra nőtt. A program kutatói abban bíznak, hogy a vízrajzi feltárás segíthet megérteni az óceánok hatását bolygónk klímájára.


Hatalmas, az újkőkorban készült tárnarendszert fedeztek fel a régészek a Stonehenge közelében. A beszámoló szerint a tíz méternél is nagyobb átmérőjű és öt méter mély tárnák egy két kilométeres gyűrűt képeznek mindössze három kilométerre Stonehenge-től. A szakértők mérések szerint a földalatti létesítményeket több mint 4500 éve alakították ki, nagyjából egyidőben azzal, amikor a Stonehenge is készült. Öt Nagy-Britanniai egyetem régészei szerint a minimum 20, de lehet hogy még annál is több tárna egyfajta határvonalat alkothatott a szent területen. A St Andrews Egyetem kutatója azt mondta, a modern technológiának köszönhetően betekintést lehet nyerni a múltba, amely megmutatja, hogy a korábban véltnél egy még komplexebb társadalom volt a szigetország ezen környékén. Hozzátette, hogy a bonyolult alkalmazások szerint az emberek olyan nagy mértékben összhangban álltak a természettel és annak történéseivel, amit ma, a modern világban aligha lehet elképzelni. Egy másik kutató pedig arról számolt be, hogy a tárnák üledékeinek vizsgálata egy korábban ismeretlen természeti információ gazdag és elképesztő archívumát tárja fel. A leletek segíthetnek a régészeknek abban, hogy a Stonehenge vidékét 4000 évre visszamenőleg részletesen leírják.


Földtörténeti jelentőségű a verpeléti magyar vulkán. Az alig négyezer lakosú Heves megyei település határában található egy csonka gúla alakú, távolról dombnak tűnő természeti képződmény. Bár nem tűnik különösebben jelentőségűnek, valójában azonban nemcsak Magyarországon, hanem még Közép-Európában is páratlan természeti kincsnek számít. Azért ilyen különleges, mivel a vulkáni kúp eredeti épségében maradt meg. A vulkánt a huszadik század elején tárták fel, amikor elszállították onnan, a korábban ott állt vár maradványait. A verpeléti vulkáni kúp hasonlóan az Északi-középhegység vulkáni eredetű hegységeihez, andezit kőzetből áll. Ha tűzhányókról van szó, a legtöbben magas hegyekre gondolnak, ezzel szemben a Heves megyei vulkán csak 58 méter magas. A verpeléti vulkán úgynevezett parazitavulkán. Ez azt jelenti, hogy az első lávacsatorna nem itt képződött, hanem egy meglévő vulkán oldalában jött létre. Hasonló kisebb kúpok, parazitavulkánok máshol is megfigyelhetőek, például a szicíliai Etna oldalában több ilyen is van. A verpeléti képződmény azért maradhatott meg eredeti állapotában, mert a mátrai vulkanizmus késői szakaszában alakult ki, így pedig nem jelentett rá veszélyt más vulkanikus tevékenység. Ez a szakértőknek persze nagy szerencse, hiszen így a vulkáni kúp belső oldalán megrekedt lávát, tehát a lávakúpot és a kitörések összes jellegzetes kísérő folyamatát is a mai napig lehet tanulmányozni. A krátert, annak geológiai adottságai okán 1975-ben természetvédelmi védettség alá helyezték. Emellett viszont páratlan élővilágának köszönhetően botanikai jelentősége is van.


A mesterséges intelligencia a vadlovak megfigyelésében is nagy segítséget jelenthet. A mesterséges intelligencia felhasználhatóságát a Debreceni Egyetem is tanulmányozza és a többi között a vadlovak vizsgálatára is felhasználják. A munkákat az egyik informatikai vállalat támogatja, amelytől felhőtárhelyet is igénybe vesznek. Ennek köszönhetően a kutatásaikhoz nincs szükségük erős, drága számítógépekre, mindezt kiváltják a felhőszolgáltatással. A Mesterséges Intelligencia Tudásközpont által bemutatott egyik kutatásban az MI-t és a gépi tanulást használják az alföldi vadlovak követésére is vizsgálatára. Dr. Barta Zoltán elmondta, ahhoz, hogy egy fajt meg lehessen menteni, a lehető legjobban meg kell ismerni. A Hortobágyi Nemzeti Park egyik területén körülbelül 300 vadló él, de a rendkívül gyors szaporodásuk miatt kontrollálni kell a populációt. Ehhez fogamzásgátlót használnak, de pontosan kell tudni, hogy melyik kanca hány kezelésen esett már át. Ez viszont a nemzeti park munkatársainak már komoly pluszmunkát jelent. Ezzel párhuzamosan elindult egy másik tudományos vizsgálat is, amelyik a vadlovak viselkedésére fókuszált. Mivel egy-egy ménes több kisebb háremből áll, azt vizsgálták, hogy miként mozog a ménes és benne az egyes háremek. Megfigyelték, hogy melyik ló dönti el a haladási irányt és azt is, hogy van-e különbség a ménesen belül az egyes csoportok között. Annak érdekében, hogy a kérdésekre válaszokat kapjanak, drónokkal, a levegőből követték figyelemmel a lovak mozgását. A felvételeket aztán a kutatók manuálisan, képről képre elemezték és így rögzítették az állatok viselkedését. A manuális elemzés ugyanakkor nagyon sok időt és energiát emészt fel, ezért fordultak a mesterséges intelligenciához és a gépi tanuláshoz. A korábban készített felvételeket az MI is elemezte és a végső cél, hogy a rendszer a lovakat az egyedi jellegzetességei, tehát a színük, mintázatuk alapján azonosítsa. Első lépésként nagy előny a kutatók szerint, hogy a gép már könnyedén megkülönbözteti a lovakat az azok közelében élő szarvasmarháktól. Dr. Barta Zoltán szerint ezt a rendszert kisebb átalakítások és paraméter beállítások után más állatfajok megfigyeléséhez is használni lehet.


Minden korábbinál jobban utánozzák a madárrajok repülését a dróncsapatok. Az ELTE Természettudományi Kar fizikusai a madarakat tanulmányozva rájöttek arra, hogyan lehet minden korábbinál több drón együtt repülését irányítani úgy, hogy azok a madarak gyors reakcióidejű és harmonikus együttmozgását utánozzák. A magyar tudósok eredményéről a brit Királyi Tudományos Társaság folyóirata idén júniusi számában címlapon számolt be. A tanulmány szerint a madárrajoknak egyszerre kellene biztosítaniuk a stabil haladást, valamint a gyors reakciót a hirtelen fellépő akadályok miatt. Az ELTE Biológiai Fizika Tanszék munkatársai arra keresték a választ, hogyan tudnak a madarak összhangban, az irányokat gyorsan változtatva repülni, hiszen ez ellentétes egyidejű viselkedést feltételez. Balázs Boldizsár, az ELTE Fizika Doktori Iskola hallgatója úgy fogalmazott, “nehéz szívósnak lenni, de nem makacsnak. Ahogy rugalmasnak, mégsem céltalannak is.” A gyors reakció érdekében a madaraknak nagyon szorosan kell követniük a társaik irányváltoztatásait. Ezzel képesek elkerülni például a támadó ragadozókat. Ebben az esetben viszont felerősödhetnek mind a környezeti, mind a belső zavaró tényezők, mint például egy hirtelen széllökés, vagy az egyik madár hibája. Ennek következtében pedig a csoport stabilitása is gyengül. A stabilitás akkor tud megmaradni, ha az ilyen változásokról alig, vagy egyáltalán nem vesznek tudomást. Ennek viszont az a hátránya, hogy ha így tesznek, nem képesek gyorsan reagálni. A kutatók rájöttek, hogy a stabil, mégis gyors reagálást úgy érik el, hogy a madarak képesek egymás jelentőségét megkülönböztetni. Vagyis egyfajta átmeneti hierarchiarendet hoznak létre, amíg repülnek. A madarak ugyanis, hasonlóan más, csoportosan élő állatokhoz eléggé fejlettek ahhoz, hogy jobban figyeljenek a fajtársaik képességeire, éppen adott testhelyzetükre, vagy például repülési pályájuk részleteire. Visszakanyarodva pedig a korábban említett drónokhoz, ezen felfedezésüknek köszönhetően a kutatók több mint 50 drónból álló raja az eddigieknél sokkal egységesebben, gördülékenyebben képes repülni. A magyar szakemberek így továbbra is a világ élvonalában foglalnak helyet az önszerveződő mesterséges rendszerek esetében.


Nem egymásnak, hanem a dolgozóknak hápognak és tülkölnek a méhkirálynők. Erre jöttek rá a nottinghami Trent Egyetem kutatói. Felidézték, hogy a dolgozó méhek úgy segítik a világra az újabb és újabb királynőket, hogy különleges lépsejtekbe zárják, majd folyamatosan táplálják őket méhpempővel. Ha egy királynő készen áll arra, hogy kikeljen, akkor hápogó hangot hallat, de ha egyszerre nemcsak egy, hanem kettő kel ki, akkor megküzdenek egymással. Miután a királynő elhagyta a kamráját, onnantól a hápogó hang helyett tülkölésre hasonlító hangot bocsát ki. Korábban úgy gondolták a kutatók, hogy ezzel a méhkirálynők egymással kommunikálnak, hogy így mérjék fel, még egy lehetséges küzdelem előtt, hogy melyikük az erősebb. Most azonban kiderült, hogy nem erről van szó. A kutatócsoport vezetője, Martin Bencsik elmondta, utóbbi hanggal, vagyis a tülköléssel azt jelzi, a már a kolóniában mozgó méhkirálynő a dolgozóknak, hogy a többi királynőt tartsák fogva. A méhek egyszerre csak egy királynőt engednek ki, ezért, ha egy kikelt, akkor a többi, még hápogó egyedet szándékosan fogságban tartják egészen addig, amíg a tülkölő királynő hangját hallják. Ha elmúlik a hang az annak a jele, hogy a királynő feltehetően elhagyta a kolóniát, hogy máshol létrehozzon egy új, saját közösséget. A dolgozók ezt követően engednek ki újabb és újabb királynőket.


Alternatív lehetőségeket keresnek a beporzásra japán tudósok. Erre állításuk szerint a méhek számának globális csökkenése miatt van szükség. A gyümölcsfákat tollseprűvel is be szokták porozni, de próbálkoztak már apró, mindössze 2 centiméteres drónokkal is. Ez utóbbi kísérletnél a repülő eszközök közvetlenül szórták a polleneket a növényekre, de közben károsították a virágokat. A japán Tudományos és Technológiai Kutatóintézet egyik munkatársától származik az ötlet, hogy szappanbuborékokat használjanak a beporzásra. Azt mondta, hogy egyik alkalommal, amikor egy parkban buborékokat fújtak a gyermekével, az egyik rászállt a kisfiú arcára, ahol szétpukkadt. Akkor arra gondolt, hogy a buborék olyan könnyű, hogy nem tesz majd kárt a virágokban, ugyanakkor alkalmas lenne arra is, hogy virágport szállítson. Ezt követően a laboratóriumban kifejlesztettek egy olyan anyagot, amiből, ha buborékot fújunk, az akár 2000 darab virágporszemet is képes magán hordozni. A találmányt körtefákon tesztelték és a buborékfújás után két héttel megjelentek az első gyümölcskezdemények. Az így beporzott fákkal a tollseprűs beporzáshoz képest nagyjából 95 százalékos eredményt értek el. A munkát drónokkal is kipróbálták, de annak érdekében, hogy ne károsítsák a virágokat, kétméteres magasságból fújták a buborékokat a repülő eszközök. Az eredmény még ebben az esetben is 90 százalékos volt.


Hatalmas, minden korábbinál magasabb szélturbinákat lehet gyártani a jövőben. Ezeknek a szerkezeteknek a mérete többé-kevésbé korlátozott, hiszen előre legyártott elemekből állítják össze azokat. A hatalmas darabokat azonban a gyártól el kell tudni szállítani a szélturbina leendő helyére. Közúton pedig egy bizonyos méret fölött ez nem megoldható. A magyarországi szélturbinák oszlopa jellemzően 100 méter magas, a turbinalapát pedig 50 méter hosszú. Amikor a lapát függőlegesen áll, akkor szerkezet körülbelül 150 méter magas lehet. Egy új technológiának köszönhetően azonban hamarosan megépülhetnek az első 200 méter magas szélturbinák. Három cég fogott össze. Egy energetikai vállalat, egy cementgyártással is foglalkozó cég és egy az ipari 3D-nyomtatási technológiában élenjáró cég. Ez utóbbi teljes épületek kinyomtatására szakosodott. A szélturbinák annál hatékonyabbak, minél magasabbak és ehhez még arra sincs szükség, hogy a lapátméreten növeljenek, vagy nagyobb teljesítményű generátort szereljenek bele. Elég, ha a torony magasságát növelik meg. Ha pedig turbina több energiát termel, akkor a beruházás gyorsabban térül meg, az előállított energia pedig olcsóbb lesz. Egy 80 méteres magasságban lévő, 5 megawattos generátor évente átlagosan 15,1 gigawattóra mennyiségű elektromos energiát állít elő. DE ha ugyanez a generátor 80 méter helyett 160 méter magasságban van, akkor ott a sokkal stabilabb szélben 33 százalékkal több, 20,2 gigawattóra energiát tud termelni. Eddig azért nem építettek 200 méteres szélturbinákat, mivel azok olyan nagyok lennének, hogy rendkívül körülményes lenne azok közúti szállítása. A 3D-nyomtatásnak köszönhetően azonban ez az akadály is elhárul, hiszen így helyben lehet elkészíteni a szerkezetet, mindössze a szükséges alapanyagot kell oda szállítani. Egy 10 méteres prototípust már tavaly elkészítettek Koppenhágában, de az még nem lehet tudni, hogy az első 200 méteres turbinát hol állítják majd fel.


Nemcsak a pillanatnak élnek a kutyák, hanem nagyon is tudják, hogy mikor mit csinálnak és emlékeznek is arra. Ez derült ki az ELTE Etológia Tanszék kutatóinak vizsgálatából. A tanulmányukban azt írják, hogy a visszaemlékezésben és az egyes műveletek ismételt végrehajtásában az epizodikus memóriának van nagy szerepe. Az epizodikus memóriát az emberek esetében az öntudattal szokták összefüggésbe hozni. Az alany ugyanis egyfajta mentális időutazást tesz, amikor felidéz egy korábban átélt személyes élményt. Ennek hátterében az áll, hogy amikor az esemény megtörténik, akkor az alany még nem tudja, hogy arra az emlékre később esetleg szüksége lehet. Példaként azt hozták fel, hogy amikor arról kell beszámolni, hogy hogyan telt a hétvége, akkor egyik történést a másik után sorra fel kell idézni. A kutyákon elvégzett vizsgálatok szerint a saját cselekedeteikre ők is képesek emlékezni. Az ELTE munkatársai 10 kutyát képeztek ki arra, hogy parancsszóra ismételjék meg az előző akciójukat, például egy ugrást. Vagyis nem kétszer mondták a kutyáknak az ugrás, vagy például az ül parancsot, hanem csak egyszer, másodjára pedig azt mondták, hogy ismét. Claudia Fugazza, a vizsgálat vezető kutatója azt mondta, azzal, hogy a kutyákat olyan tevékenységek ismétlésére utasították, amelyeket addig nem tanultak, lényegében választ kaptak arra a kérdésre, hogy emlékeznek arra, amit az előbb csináltak. A kutyák epizodikus memóriáját a mindennapi élethelyzetekben is megvizsgálták, hogy akkor is képesek-e az ismétlésre, amikor előzőleg nem kaptak semmilyen parancsszót, vagyis arra sem számíthattak, hogy az ismétlésre utasítják majd őket. Ehhez új tárgyakat, játékokat mutattak nekik, amíg a gazdájukkal sétáltak és arra számítottak, hogy az ebek majd megvizsgálják, megszimatolják azokat, esetleg játszanak is a játékokkal és arra később majd emlékeznek, amikor az ismétlésre kérik őket, mondta a tanulmány egyik társszerzője. Kiderült, hogy a kutyák emlékeznek. Az “ismét” parancs azonnali elhangzása után ugyanis 70 százalékos sikerrel újra végrehajtották korábbi cselekedetüket. Bár ez az arány fokozatosan csökkent az idő múlásával, de még akkor is 30-40 százalékos eredmény született, amikor az ismétlésre utasító parancsot a kutya gazdája csak egy óra elteltével mondta ki. Ez azért fontos eredmény, mert az állatok nem várták a parancsot, ráadásul egy spontán cselekvés ismétlésére kérték őket, tehát vissza kellett emlékezniük, hogy mit csináltak. Az ELTE Etológia Tanszék vezetője Miklósi Ádám hangsúlyozta, ezzel az eredménnyel elsőként sikerült bizonyítaniuk, hogy a kutyák tudatában vannak a cselekedeteiknek.


Fontos szerepet szántak az M86-os út egy szakaszának. Széleskörű összefogásnak köszönhetően egyedülálló járműipari mérési kampányt végeztek a sztráda csornai elkerülő szakaszán június 24. és 27. között. A projekt célja az volt, hogy tesztkörnyezetet biztosítson mind a hazai, mind a nemzetközi autóipari szereplők számára az önvezető autók és az intelligens infrastruktúra fejlesztéséhez. Az egyébként közforgalmú utat a teszt idejére rengeteg szenzorral szerelték fel. A napokig tartó mérések sorozata a projekt első mérföldköve volt. Ennek során a kutatók és mérnökök az intelligenssé tett néhány kilométeres útszakaszon az úgynevezett kooperatív környezetérzékelés előnyeit vizsgálták. Ehhez olyan személyautókat és tehergépjárműveket használtak, melyek speciális eszközökkel voltak felszerelve, az adatkommunikációt pedig az 5G technológiával biztosították. A szakértők szerint az intelligens infrastruktúrák nélkül nehezen lenne megvalósítható a kevert, vagyis az emberek által irányított és a gépek által vezérelt járművek együttes közlekedése a forgalomban. Vagyis az ilyen infrastruktúráknak jelentős szerepük lesz az önvezető autók elterjedésében, egyúttal ezeknek köszönhetően az utak és a közlekedés sokkal biztonságosabb lehet. A szenzorokkal ellátott utak ugyanis nyers és feldolgozott adatokat képesek továbbítani a közlekedés többi résztvevőjének. Így pedig a járművek érzékelési távolsága akár több kilométerrel is megnőhet. Viszont nemcsak az önvezető autók kaphatnak így jelzéseket például a balesetekről, vagy torlódásokról, hanem az emberi sofőrök is. A technológiának köszönhetően az is lehetővé válik, hogy a járművek kommunikáljanak egymással. Így például egy hirtelen fékező autó jelzéseket küld a körülötte lévő, vagy mögötte haladó járműveknek, amelyek így automatikusan lefékezve elkerülhetik az ütközést. Ebben nagy szerepe lesz az 5G-nek, ami gyakorlatilag késleltetés nélküli adatkommunikációt tesz lehetővé, ami nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy a gyorsan közlekedő önvezető autók külső forrásból származó adatok alapján hozzanak azonnali vezetői döntéseket. Korábban hasonló tesztre, mint amit az M86-os úton végeztek el, még nem volt példa.
 

Adás hallgatása